Anyák napján köszöntitek anyósotokat is?

"Andizsuzsi"

Jó ezt olvasni. Belőled jó anyós lesz.

Fel szoktam minden évben köszönteni úgy, hogy mondom neki, mivel külföldön lakunk, így csak szóban tudjuk felköszönteni.

Hát bevallom nekem is jól esett volna, ha férjem összebeszél a lányunkkal, mert én figyelmeztettem férjem, hogy hívja fel anyukáját, mert anyák napja van. De úgy tűnik, nem kapcsolt, hogy én is anya vagyok, vagy mi....:D

A mi első szülöttünk még csak most lesz júliusban 5, tehát még odébb van, hogy magától eszébe jusson. De párom olyan fajta férfi, akinek konkrétan meg kell mondani, hogy mit szeretnék és mivel bántott meg, mert különben nem esik le neki és jövőre is elfelejti, de nem sokkal előtte is meg kell említeni, mert ha most mondom, 364 nap alatt elfelejti...hát ő ilyen, de ez legyen a legnagyobb hibája.

Ha lenne, köszönteném. :( A férjemet még noszogattam is, hogy menjünk ki a temetőre, de őt nem érdekelte.

Amúgy tényleg durva, hogy a válaszadók többsége még háborog is a kérdésen???

Érdekes, főleg annyak fényében, mennyi rossz anyós-meny viszony van.

Engem még a szomszéd is "felköszöntött" mert átment az ötéves fiam játszani, és egy nagy csokor virággal jött vissza.

Sőt, a szomszédasszonyomat még a leendő násza is köszöntötte!

Találkoztunk tegnap anyósommal (csak leendő) és felköszöntöttük. A párom anyukája, de én is megköszöntöttem és adtam neki puszit. Sőt, a sógornőmnek is mondtam, neki ez volt az első ilyen alkalma. Neki nem vittünk semmit, de szóban felköszöntöttük.

Ugyanez érvényes a nővéremre is, neki is az első alkalom volt, őt is felhívtam.

A párom nem hívta az én családomat, de nyilván ha találkozunk velük, akkor ő is felköszönti őket.

Nem köszöntök fel mindenkit, de ők is a családom. Virágot majd ad a párom az anyjának, sógornőmnek meg a fia, ha nagy lesz, addig meg apukával együtt. A szóban köszöntés viszont nem marad el nálam. :)

A férjemmel és a fiammal együtt mentünk át tegnap. Férjem adta a virágot, fiam egy rajzot, én is nyomtam egy puszit. Igaz, nem az anyám, de neki köszönhetem a férjemet. Anyós napját még nem találták ki, így maradt az anyák napja.

Nagymamám sem az anyám, mégis felköszöntöttem.

Nekem sajnos már nem él anyósom, nem ismertem. A férjem nem köszönti fel anyukámat.

Mielőtt még nagyokos 10-eske benyögné, hogy mennyi bunkó férfi van, nem, nem bunkóságból, hanem mert nálunk nem szokás.

A szüleim viszont mindig együtt mennek köszönteni a még élő mamámat (apukám anyukája), mert náluk meg így volt szokás.

Ezen a téren annyiféle szokás van kár itt tajparaszt módjára köpködni, bunkónak titulálni a másikat, ezen kitölteni a frusztrációkat. :)

Például van, ahol köszöntik a nagymamákat a dédiket, másoknál meg az a szokás, hogy csak az anyukákat.