Anyósok, mért vagytok ennyire utálotossak a menyeitekhez? Mért lenne nektek jó, ha fiaitok csak a tiétek maradna még 30 évesen is, és nem kéne osztozni, másik, fiatalabb nővel?

Miért kell a menyeknek mindenen siránkozni és miért nem tudnak az anyóssal úgy viselkedni mint saját anyjukkal?

Miért nem képesek a fiuk beszélni erröl a témáról, és 3-ban megbeszélni minden problémát?

Èn úgy érzem, hogy legtöbbször az anyós problémát a menyek kezdeményezik.

Nekem az anyosommal szuper a kapcsolat, mert mi mindent megmondunk a másiknak.Mikor azt tanácsolta, hogy üssek az 1 éves gyerek kezére, akkor nem megsértödtem, hanem megkérdeztem, hogy miért tegyem? Elmondtam a nézeteimet és, hogy én hogy oldom meg, és már is más szögböl látta a gyereknevelést.

Èn nem passzolom a gyerekeket állandóan le a nagyszülöknek így ha néha ott vannak akkor miért is baj hogy csokit esznek?

Èn a bátyámékat látom csak. Sógornöm anyámmal mindig hadakozik. Anyám sem egyszerü, de neki is az a baja, hogy anyám mindig csokival tömi a gyerekeket. Hát a gyerekek minden héten legalább 1-2x ott vannak. Anyám már sokszor szolt, hogy neki ez terhes, és pár éve még aktívan 12 órát dolgozott, és fáradt is volt, de a gyerekek akkor is mindig nála landoltak. Akkor meg ha már oda viszik kéretlenül is akkor had adjon nekik amit akar(amúgy nem tömte öket, de kaptak néha csokit).

Szóval tarts távolságot és légy csak vendég néha náluk, és akkor nem lesznek ezek a bajok.

Nem tudom, de ők ugyanezt érzik visszafele. Nem akarnak feltétlen rosszat azzal szerintem, hogy megmondják, hogy hogy kéne csinálni, csak a menyek idegesítőnek tartják. Mert az is. Okoskodás. Főleg akkor nem bírom, mikor valaki úgy akar beleszólni a gyereknevelésembe, hogy nem ismeri a gyereket-külföldön élünk, 2 hétre megyünk haza egy évben. Erre nem mondanám, hogy ismeri a gyerekemet. Nem szeretem, mikor felülbírál. Pl én büntiből beküldöm a szobába, mert hisztizik, ő meg kihozza, mert az alatt a 2 hét alatt nem fogja hallgatni, hogy szegény unokája sír. Én meg nem engedhetem meg, hogy azt lássa, hogy hisztivel elér mindent. Nem szeretem, mikor megmondom, hogy ne adjon neki édességet, mert ebéd előtt vagyunk és megnehezíti a kakilását. Nem baj, 2 hétig fogadjam el, hogy szorulásos a gyerek. Mert egyfolytába tömi csokival, mert hogy ilyen csoki nincs Angliába-itt élünk. Nem szeretem, mikor meghívom 3 hétre magunkhoz és tudván, hogy mekkora tisztaság mániás végignyalom alaposan a házat, másnap reggel, mikor megérkezik hozzánk elkezdi kitakarítani a házat, mert úgy látta kosz van. Nem szeretem, mikor kioktat, hogy kell ruhát teregetni, hány fokon mossam a ruhát, milyen fordulatszámmal és hogy minden egyes színt külön mossak, és hogy a színeseket mind kézzel...8 éve élek külön szülőktől, lehet, hogy már kitapasztaltam, hogy kell mosni. Nem szeretem, mikor a második gyerek érkezésének nem hogy örülne, de egyenesen letámad, hogy én bajt csináltam.-kétszer elvetéltem a két gyerek között, első vetélés után 5 hónap várakozás nem volt elég, kipróbáltam a másik végletet-egy hónapot hagytam ki közöttük, hát bevált. 20 hetesen mondtuk el, hogy jön a kistesó, ő meg azzal jött, hogy nehogy szülésnél derüljön ki, hogy gáz van és hogy felelőtlenség volt így teherbe esni...stb. A második érkezésére felkínáltam, hogy jöjjön ki, mint az elsőnél, hogy megnézze, nem volt rá kíváncsi.

Jóba voltunk..egészen addig, míg meg nem jött az első. Pontosabban az első születésnappal kezdődött minden. Akkor tudtunk elsőnek hazamenni.

A legtöbb anyós meny kapcsolat ilyenkor romlik el. A gyerekvállalással, mert úgy érzik, mivel az ő vérük is az a gyerek, joguk van beleszólni a kisunokájuk neveltetésébe.

Azért van ez, mert megszokták, hogy nevelik a fiúkat, egyengetik az útjukat, és nem tudják elfogadni, hogy, amint a fiúknak barátnője, felesége lesz, már nincs szükség arra, hogy anyuci szervezze meg a gyereke életét. Úgy érzik, hogy elvesztették a fontosságukat, hogy az asszonyka nem eteti, gondozza, ruházza az ő pici fiát úgy, ahogy azt kellene., és persze ahogy az anyuka tette és tenné továbbra is, ha engednénk.

Ha sikerül egy kis vitát szítani a fiatalok között, akkor elégtételnek veszik, hogy na ugye mégsem olyan szuper a kis asszonyka.

Az a tipus, akit jellemeztél, kedves kérdező, nem is érti, hogy mi a menye baja, hiszen ő csak segíteni akar.

Az unokák nevelésénél pedig nem is érti, hogy miért nem az ő tanácsai alapján nevelik a gyerekuket, hiszen ő már nevelt gyereket, ergo mindent tud.

És az ilyen típusú anyósnak hiaba magyarázod el türelmesen, jó esetben a férjeddel együtt, hogy a ti életeteket hogyan szeretnétek élni, és a gyerekeiteket hogyan szeretnétek nevelni, nem fogja megérteni, mert tisztában van önnön tapasztalati tudásával.

És szépen csinálja tovább a kis játszmáit, és nem érti, hogy miért nem nevelheti ő az unokákat, és miért nem az ó tanácsai alapján vezeti a kis menye a háztartását, stb.

Itt nincs jó vagy rossz, de mindenki maradjon a saját szerepénél.