Szégyellem, de szinte már betegesen féltékeny vagyok a sógornőmre és úgy érzem, hogy anyósék is csak vele vannak elfoglalva. Mit tegyek ezzel az érzéssel?

Szóval a férjem húga, az én sógornőm. Már az elején féltékeny voltam rá kicsit, mert úgy néz ki mint egy szupermodell, pénzes férje van, mindent megkap amit akar, és még az anyósom (az ő anyukája) is folyamatosan gügyögtette. Én ezzel szemben kissé kövérkés vagyok, nem olyan nagyon csinoska, átlag körülmények között élünk. Az anyóssal nincs problémám, kedves volt velem mindig, de éreztem rajta, hogy hozzám tök máshogy viszonyul. Aztán a sors fintora szerintem, hogy 2 évvel ezelőtt szinte egyszerre szültünk, és mindkettőnknek kislánya lett. Anyósomék minden hónapban tartanak ilyen party szerűséget, ahol mindig rengeteg a vendék meg rokonok. Folyamatosan a sógornőm kislányával vannak elfoglalva, mindig Elina így-Elina úgy... amúgy tényleg gyönyörű a kislány. De úgy érzem, hogy az én kislányomat ugyanúgy semmibe veszik, mint engem. Persze anyósom folyamatosan mondogatja, hogy milyen szép a 2 kisunokája, de ennek ellenére úgy érzem, hogy az enyémet nem szeretik annyira. A vendégek is mindig a másik kislánnyal vannak elfoglalva, hogy milyen szép szőke fürtjei vannak, kék szeme, csinos ruhácskája stb. Az én kislányomhoz is odajönnek, de nem dícsérgetik úgy. Néha már az agyamra megy ez a féltékenykedés. Tudom, hogy csúnya dolog, de nem tudok ellene mit tenni. A férjemnek még nem beszéltem erről, 1-2 megjegyzést tettem csak neki, de mindig legyintett rá. Már szó szerint rosszul érzem magam ebben a családban, de a férjemet szeretem és nem hagynám el soha. Mit tegyek, hogy engem is úgy szeressenek a gyerkőcömmel együtt?