A férjem meghalt. Nem vagyok képes elintézni a temetést?
A férjem a napokban rövid, súlyos betegség után sajnos meghalt. Bizakodóak voltunk, így igazából váratlanul ért a halála mondhatni, nem volt időm erre felkészülni lélekben. Ő érezte és mondta, a lelkemre kötötte, hogy vigyázok a kislányunkra és a szüleire. Nem akartam végig hallgatni, nem akartam tudomást venni arról, hogy vége van. :'(
Beszéltem anyósomékkal, egy szem fiú volt, úgyhogy anyósom mindennap injekcióra jár a pszichiátriára, amióta a fia neki is elmondta hogy érzi, hogy meg fog halni és búcsúzni kezdett. Nagyon rossz idegállapotban van, ezért apósom megkért, hogy intézzem el én a temetést egyedül, ahogy nekem tetszik, az anyagiakban segítenek. Hétfőre beszéltem meg időpontot a temetkezési vállalkozóval, de én úgyérzem ez nekem egyedül nem megy. Sosem csináltam még ilyet és nagyon ki vagyok lelkileg, nem tudok egyszerűen csak besétálni valahova, ahol mély természetességgel kell kiválasztanom a férjem urnáját és mindent a temetésre vonatkozóan. Nem is hiszem, hogy tudnék tiszta fejjel dönteni bármiről is, azt sem tudom az ő családjukban mi a szokás.
Édesanyám el tudna velem jönni, de úgy gondolom még is csak anyósomék fia volt, nem szeretnék magam dönteni mindenről és hatalmas támogatás lenne, ha osztozhatnánk ebben a feladatban, nem egyedül kéne mindenről döntenem. Anyukámat tisztelem, szeretem, imádom, de szerintem ez itt most nem az ő feladata.
Tiszteletlenség lenne megkérni apósomat, hogy jöjjön el velem, annak ellenére, hogy ma erre kértek?
válasza:1, Én úgy gondolom,hogy a férjednek két útólsó kívánsága volt, vigyáz a kislányotokra és a szüleire.
2, Apósod kimondatlanul felhatalmazott, hogy minden úgy lesz jó, ahogyan te azt elintézed, ahogyan te döntesz azt elfogadják.
Szerintem ezt egy megtiszteltetés féleségnek is lehet tekinteni az anyós/após részéról, hogy mindenben te dönthetsz.
Szerintem azt kellene tenned,hogy finoman de megkérdezed apóst,hogy eljönne-e veled vagy inkább szóljál az anyukádnak mert egyedól te sem akarsz/bírsz mindent elintézni, vagy neked is könnyebb lenne intézkedned ha nem egyedül mennél mindenhova.
Mi minden az amit el kell intézned. Felkeresel egy temetkezési vállalkozót, először telefonon és érdeklődsz az árak és az eljárás iránt. Amikor megtaláltad árban a leg megfelelőbbet,elmész hozzájuk személyesen és megbízod őket a szertartás lebonyolítására. Mindent elmondanak,hogy mi hogyan fog történni és ők mindent el is fognak intézni.
Édesapámat pont 5 évvel ezelőtt temettük el.
Ismertem a temetkezési vállalkozót gyerek korunk óta.
Megkérdezte tőlem,hogy melyik koporsó tetszik nekem, erre én azt mondtam,hogy egyik sem, és ugyan ezt válaszoltam a virág árusnál is. Mind a ketten azt mondták ,hogy megértenek és maximálisan megértően és segítő készen segítettek. Kérdezték,hogy legalább annyit segítsek,hogy milyen árban legyen, erre én azt mondtam,hogy közepes árban.
Szerintem nincs jelentősége, hogy mi mennyibe került. Senki a temetésen nem nézi azt,hogy mi mennyibe került és a hozzátartozónkat sem hozza vissza a legdrágább temetési ceremónia sem.
Kívánom neked /nektek,hogy minél gördülékenyebben intéződjön el minden. Lelki fájdalmaitok/sebeitek minél hamarabb gyógyuljanak meg.
válasza:
válasza:13: Hát amiről írt, amire zene kell. Mise vagy búcsúztató vagy halotti tor.
Mi nem csináltunk soha semmi ilyesmit, csak kikértük a hamvakat...
válasza:Kedves 13!
Ugyanarra gondoltam, mint te, csak nem akartam leírni.
Igen, az "ünnepség" szó kifejezetten morbid kifejezés még a halotti torra is, a misére és a búcsúztatásra pedig végképp értelmezhetetlen.
Egyébként pedig a temetés megszervezése nem elsősorban a tor, vagy a mise vagy a búcsúztatás megszervezése, hanem az urna ill. koporsó és a többi kellék, a temetés idejének, az újságban való megjelentetésének és mindenféle hivatalos irat intézésének megszervezése is idetartozik.
A másik, amivel nagyon nem értettem egyet abban a hozzászólásban, hogy pont a gyászmunka szempontjából nagy hiba volna halogatni a temetést. Minél később akarnak nekiállni szervezni, annál nehezebb lesz. A gyász egyik lépése pont az, hogy lezárul a halál és a temetés közötti szakasz és utána már a továbbélést kell megszervezni. Különösen fontos ez, ahol fiatal feleség és kisgyerek maradt hátra, valamint a szülők is megérték a fiúk halálát és a szokásosnál is jobban megviselhette őket a szomorú esemény.
válasza:Még egyszer köszönöm! Főleg a tapasztalatokat "jó" olvasni. Anyukámmal beszélgettem erről ma este és ő is próbálta elmondani a menetét, azt hogy mikkel kell foglalkoznom, miket kell intéznem. Hogy ne foglalkozzak azzal, ki mihez mit fog szólni, csak azzal, ahogy más is mondta, hogy vajon a férjemnek mi tetszene és nekem mi "tetszik" (ezen a szón még mindig ki vagyok akadva). Hogy ezeken a helyeken hozzá vannak szokva a gyászhoz, hogy a temetkezési vállalkozó nem fog megrökönyödni, ha végigbőgöm az egész ügyintézést.
Nyilván a lelkem mélyén tisztában vagyok ezzel, csak az agyamig nem jut el, avagy pont fordítva.
Azt hiszem nem tudnám halasztani a dolgot. Pontosabban később is ugyanannyira nehéz lenne, mint most. A temetés nálam a gyásznak egy szerves része. Ott látom, felfogom és tudatosul bennem, hogy mi történt. Ezután tud elindulni az elengedési, megnyugvási folyamat. Valahogy az a természetes, ha a halál eset után 1-2 héttel eltemetjük a szeretteinket. Nem akarnám húzni a család és magam miatt sem.
Egyébként a férjem szerda hajnalban halt meg és érdemben még nem intéztem semmit gyakorlatilag. Valamiféle toporgó, tenni akaró érzés van bennem, mintha csak elutazott volna és ha tennék végre valamit, akkor hamarabb hazajönne. Jobb, ha minél előbb túl vagyunk rajta, mert begolyózok.
Holnap át kell mennem anyósomékhoz, ha úgy látom ideális, akkor rákérdezek, hogy biztosan ezt akarják-e. Talán a viselkedésükből látni fogom mennyire zárkóznak el az egésztől és akkor el tudom dönteni, hogy tolakodó lenne-e megvétózni a döntésüket, avagy sem.
Az anyagiak amúgy a legkevésbé sem érdekelnek. Menni fog, de már ezren biztosítottak róla, hogy kisegítenek ha kell. Van megtakarított pénzünk (bár nem erre szántuk) életbiztosításunk is van, ami fedezi, szóval egyáltalán nem érdekel mennyibe fog kerülni. Azt tudom, hogyha valamitől s*ggre ülök az ára miatt, attól ő is biztosan s*ggre ült volna. Mindig azt mondta, hogyha milliókat merünk költeni egy temetésre/sírkőre, akkor visszajön és kísérteni fog az idők végezetéig. :) Egyszerű ember volt, egyszerű értékrenddel. Temetésben is valami egyszerűben kellene gondolkoznom, de lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Nem tudom elképzelni, hogy az urnák között válogatok, mint valami kisboltban a paradicsomok között. Rengetegen végigcsinálták már, de nekem annyira szürreális, szinte már már tragikomikus helyzetnek tűnik az egész...
válasza: válasza:16: Akkor kérlek, foglald össze egy szóban mindezeket, amiket felsoroltál és helyettesítsd be az ünnepség helyére! Nem létezik, hogy egy szó miatt ekkora patáliát kell csapni egy (több) gyászoló ember rovására, miközben a saját szerettének az elvesztését mondja el tanácsul a gyászoló embertársának! Hogy ez nektek az egészből a lényeg!
(Ez kb. olyan, mint mikor nekitámadnak valakinek, mert kazettafonnak hívja a magnót! Szégyelljétek magatokat de nagyon mélyen!)
Én azt javaslom, hogy ezek mind RÁÉRNEK addig, amíg képes lesz az illető intézkedni. A sürgősség azért van, mert pénzbe kerül a holttest tárolása, és azt pár napon belül kiadják. A Kérdezőtől lehet tudni, hogy hamvasztani fognak, tehát nem kell koporsót és papot, és a temetésre társaságot szerveznie. A hamvasztás és urnaválasztás az, ami gyorsan kell, a többi ráér 1-2 hét múlva is - ha egyáltalán akarnak. Mi egyáltalán nem akartunk. Ha valaki arról panaszkodik, hogy terhére van mindez, úgy gondolom, nagyon sokat számít neki az infó, hogy ezek nem kötelező kellékei a temetésnek, illetve nem sürgősek - egyáltalán nem szükséges ezeket HOLNAP meglépni.
Van, aki otthon tartja a hamvakat, van, aki a saját kertjében ássa el, mi pedig a családi sírba saját magunk ástuk el hónapokkal a hamvasztás után - minden egyéb szervezett program nélkül, amihez lelki erő kellett volna. Úgy gondoltuk, ez intim dolog, egy veszteség feldolgozása, nem kívánjuk közszemlére tenni.
Az én anyukám pl. ún. élő végrendeletet hagyott, tehát a teste az orvosi egyetemre fog kerülni, és a temetés/hamvasztás csak 1,5-2 évvel később lesz.
válasza:Őszinte részvétem!
Hidd el, nem te vagy az egyetlen, aki úgy érzi, hogy egyedül nem tudja ezt elintézni. A temetkezési vállalatoknál dolgozó emberek napi szinten találkoznak gyászolókkal, és tisztában vannak vele, hogy nem könnyű ilyenkor tiszta fejjel döntéseket hozni. Biztos, hogy segítenek, amiben tudnak.
9-es vagyok.
Na, pontosan ezek fognak átsegíteni a nehezén:
"Mindig azt mondta, hogyha milliókat merünk költeni egy temetésre/sírkőre, akkor visszajön és kísérteni fog az idők végezetéig. :)"
Nagyon hasonló dolgokat mondott a mama is, és anyukámmal is mindig ezeket idézgettük egymásnak.
"Nem tudom elképzelni, hogy az urnák között válogatok, mint valami kisboltban a paradicsomok között. Rengetegen végigcsinálták már, de nekem annyira szürreális, szinte már már tragikomikus helyzetnek tűnik az egész..."
Az. Nem is tudtam, mire számítsak, és amikor bementünk a temetkezési vállalkozó irodájába/mintaboltba, ott szembesültünk azzal, hogy ez úgy működik, mintha az ikeában válogatnánk. Borzasztó volt, sírva röhögtünk.
Utána egyébként nagyon sokáig nem rendeztük át a lakását, hónapokig minden ugyanúgy volt... később is csak apránként haladtunk. Azt monják, azt a fázist már nem szabad siettetni. De a temetést valóban jobb hamarabb elintézni, és amíg odáig eljutsz, addig is haladsz a feldolgozásban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!