A férjem meghalt. Nem vagyok képes elintézni a temetést?
A férjem a napokban rövid, súlyos betegség után sajnos meghalt. Bizakodóak voltunk, így igazából váratlanul ért a halála mondhatni, nem volt időm erre felkészülni lélekben. Ő érezte és mondta, a lelkemre kötötte, hogy vigyázok a kislányunkra és a szüleire. Nem akartam végig hallgatni, nem akartam tudomást venni arról, hogy vége van. :'(
Beszéltem anyósomékkal, egy szem fiú volt, úgyhogy anyósom mindennap injekcióra jár a pszichiátriára, amióta a fia neki is elmondta hogy érzi, hogy meg fog halni és búcsúzni kezdett. Nagyon rossz idegállapotban van, ezért apósom megkért, hogy intézzem el én a temetést egyedül, ahogy nekem tetszik, az anyagiakban segítenek. Hétfőre beszéltem meg időpontot a temetkezési vállalkozóval, de én úgyérzem ez nekem egyedül nem megy. Sosem csináltam még ilyet és nagyon ki vagyok lelkileg, nem tudok egyszerűen csak besétálni valahova, ahol mély természetességgel kell kiválasztanom a férjem urnáját és mindent a temetésre vonatkozóan. Nem is hiszem, hogy tudnék tiszta fejjel dönteni bármiről is, azt sem tudom az ő családjukban mi a szokás.
Édesanyám el tudna velem jönni, de úgy gondolom még is csak anyósomék fia volt, nem szeretnék magam dönteni mindenről és hatalmas támogatás lenne, ha osztozhatnánk ebben a feladatban, nem egyedül kéne mindenről döntenem. Anyukámat tisztelem, szeretem, imádom, de szerintem ez itt most nem az ő feladata.
Tiszteletlenség lenne megkérni apósomat, hogy jöjjön el velem, annak ellenére, hogy ma erre kértek?
válasza:Őszinte részvétem!
Szerintem nem tiszteletlenség rákérdezni, biztosan kivonulnak-e a dologból, mert te is össze vagy omolva és szükséged van arra, hogy ebben a helyzetben most ne hagyjanak egyedül.
válasza:Nem lenne tiszteletlenség, ha megkérnéd apósodat, a családnak össze kell tartania mindig. Ha mégsem menne el veled, akkor az édesanyádat kérd meg, de egyedül ne menj, nem tudhatod mik törnek fel ott és akkor belőled. Nyugodtan kérdezd meg apósodat elkísérne-e, ez most iszonyat nehéz lehet neked és nekik, mindenkinek.
Őszinte részvétem és sok erőt, kitartást kívánok!
Őszinte részvétem!
Egyetértek az előző válaszolókkal, nem lenne tiszteletlen, ha segítséget kérnél az apósodtól.
válasza:Először is részvétem!
Nekem másfél éve halt meg az édesapám, aki Anyu mellett a mindenem volt. Anyu 12 órákat dolgozott akkoriban, minden nekem kellett intézni egyedül. A hivatalos ügyektől kezdve a temetésig. Testvérem nincs, Mama pedig egyszer nem kérdezte meg, hogy eljöjjön velem bárhová is, pedig a fiáról volt szó. Nekem nagyon jól esett volna ha valaki mellettem áll, mert minden egyes ügy intézésénél amikor el kellett mondanom mi ügyben jöttem azt hittem elájulok, legszívesebben meghaltam volna.
Ha én végig tudtam csinálni egymagam 19 évesen, még ha a szívem szakadt is meg, hidd el neked is sikerülni fog.
Viszont ha édesanyád felajánlotta, h elmegy veled, én a helyedben vinném magammal.
Ha apósodék nem ajánlják fel maguktól, szerintem nem kéne erőltetni. De nem tudom milyen a kapcsolatod velük, ez Te tudod.
válasza: válasza:Köszönöm a válaszaitokat, holnap rákérdezek. Jó a kapcsolatunk, egyszerűen csak kicsit hűvösebb alkat apósom. Sosem láttam sírni és tudom, hogy szerette a fiát, tehát belül legalább annyira össze van törve, mint anyósom, egyszerűen csak nem akar ő is összezuhanni, annál erősebb alkat. Anyósomra egyértelműen nem lehet számítani ebben a helyzetben most sajnos, a temetésre sem tudom hogy fog tudni eljönni, lelki fájdalomtól én ennyire még nem láttam betegnek senkit.
Fizikailag nyilván végig tudom csinálni egyedül is, nem erről van szó, próbálok erős lenni a lányunk előtt, az ő nyelvén (5 éves) elmondani, hogy mi történt és ha pityergek is, nem megtörni előtte. Amikor nem lát, akkor viszont ami a csövön kifér... Fiatal vagyok, Ő is az volt. Nem ezt érdemelte!
Még is kit érdekel milyen zene fog szólni a temetésén? Kit érdekel, milyen urnában temetik el? Mutathatnak 30-at, egyikre sem tudom azt mondani, hogy "ez jó lesz, ez tetszik". Max rábökök egyre, hogy legyen ez, csak legyünk már túl rajta. Nem tudok a férjem temetéséről úgy gondolkodni, hogy azt úgy kell "összerakni", hogy szép legyen, hogy a távoli rokonok, barátok, ne mondhassák azt, hogy még annyit sem érdemelt, hogy tisztességesen eltemessük. Egyszerűen sehogy nem tudok a férjem temetésén gondolkodni. :(
Az a gyanúm, hogy ebben apósom is hasonlít egy kicsit rám és talán ő is nehezen tudna rábólintani bármire is ami az egyetlen fia temetéséről szól. Ezért is félek kicsit a kérdéstől.
válasza:Az apósod szivességet kért, amit Te nem tudsz teljesíteni.
Aludj rá egyet, és vasárnap hívd fel őket, természetesen minden közeli családtag érintett, nem csak apósod. Biztosan könnyebb mindenkinek, ha együtt, legalább hárman vagy négyen ( a férjed szüleivel, kislánnyal) mentek ilyesmiket intézni. A Te szüleid is elkísérhetnek Titeket, kint várnak addig.
Őszinte részvétem! Nehéz ilyenkor bármit is mondani. Mivel azonban két éve volt részem megtapasztalni, hogy mivel jár a temetés procedúra, bátorkodom a saját tapasztalataimból meríteni, hátha segít valamit. (Édesanyámmal ketten intéztük nagymamám temetését... engem nagymamám nevelt fel, eléggé közel álltunk egymáshoz. Én ezelőtt temetésen mégcsak nem is voltam.)
A temetés intézésével nagyon masszívan elkezded a gyászmunkát. Hosszútávon jót tesznek ezek az intéznivalók, mert addig sem tudsz önsajnálatba süppedni, hiszen muszáj valakinek megszervezni mindent. Hivatalos útra terelődik az egész. Szembesülsz a temetés körüli intéznivalókkal járó bürokráciával. Elkezded más szemszögből is látni a dolgokat. Mivel muszáj többször szembenézned a veszteséggel (azzal hogy kimondod, hogy kimondják, hogy látod leírva), elkezdesz egy picit eltompulni. A sok hivatalos intéznivaló néha kiborító, és roppantul bosszantó, néha meglepődsz, mennyire természetesnek tűnik minden. Közben egyszerre morbid és nevetséges az egész. (Mi próbáltuk folyton valami poénnal elütni a morbid, frusztráló helyzeteket, máshogy nem bírtuk volna... váltakozva röhögtünk és sírtunk, miközben a koporsók között mászkálva azt latolgattuk, melyik tetszene a mamának, melyik nem, hogy melyikre mit mondana. Azt hiszem próbáltunk úgy tenni, mintha ott lenne velünk, és mintha ugyanúgy viccelődne, ahogy még életében tette.)
Szerintem nem árt mégegyszer megkérdezni, hogy biztosak-e benne, hogy mindent Te intézz, hogy nincs-e valami, amit szeretnének, hogy így vagy úgy legyen. Hogyha teljesen Rád bízzák, akkor se csináld egyedül!! Jobb, ha anyukád támogat. Hiszen ő is ismerte a férjedet, amikor elbizonytalanodsz, talán tudja tartani benned a higgadságot. De az sem baj ha olykor elbőgöd magad. Ilyenkor teljesen természetes, és az ügyintézés során úgyis olyan helyeken fogsz mozogni, ahol senki nem fog ezen megrökönyödni. A gyászt meg kell élni. A hivatalos utat pedig végig kell járni. És hidd el, még segíteni is fog.(Igazából ezért is lenne jó, ha a szülei is szervesen részt vennének benne, talán nekik is segítene. Persze más lehet egy gyermeket elveszíteni.)
Viszont Te ismered apósodat, szerintem nem tiszteletlenség, de én nem tudhatom, hogy ő annak élné-e meg.
Ezek nekem hasznosak voltak:
[link] gyasz/a-gyasz-fazisai/normal-gyasz/
[link] gyasz/a-gyasz-fazisai/komplikalt-gyasz/
Remélem nem írtam semmi olyat, ami túlságosan tolakodó vagy bántó!
válasza:És egyébként sürgős ez? Nem lehet 1-2 hetet várni a temetés szervezésével, vagy akár a hamvak kikérésével?
Mi hamvasztattunk és urnában kikértük a hamvakat. Más teendő nem is volt. Ezután már igazán bármikor ráér esetleg ünnepséget csinálni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!