Szerintetek van olyan, hogy egy sógornő ellened tudja hangolni anyósod, apósod? Mindenben őt támogatják, csak neki lehet igaza?

A férjem sosem jött ki vele, mert gyerekkoruk óta ez van, de már annyiszor vesztek össze, vitatkoztak értelmetlenül, hogy ő azt a politikát választotta, hogy nem beszél velük, nem megyünk hozzájuk. Nem akarja megoldani a dolgokat, mert szerinte soha nem értettek szót egymással, és elbeszélnek egymás mellett. Én próbáltam rendezni a dolgokat a gyerekek miatt, de be kellett látnom egy idő múlva, igaza van a férjemnek, értelmetlen. Meg sem hallgatnak, csak mondják a magukét, és a mi szempontunk soha nem fontos nekik, csak a maguké. Amikor bekerültem a családba, igyekeztem mindenkivel jó viszonyt kialakítani, de sajnos a sógornőmmel nagyon nehéz, csak neki lehet igaza, mindenkit ugráltat, mindenkit kinevet kigúnyol, lenéz. A férjem már nem akar vele kommunikálni sajnos, tőlem is azt kérte, ne meséljek semmiről, nem kell tudniuk semmit, úgy nem tudnak belénk kötni. Tényleg így volt, felhívott, és számon kérte, hogy jutott eszembe, hogy meghívom ebédre az anyósomat!? Ilyet náluk nem szokás, külön felköszönteni, nélküle!? Na de közben 3-3 gyerekünk lett, és 12 embert összehozni időben, térben elég nehéz, miért ne hívhatnám meg ebédre egyszer én? Nagyon megbántott vele, de nem is a sógornőm, hanem anyósom, aki visszautasította a meghívást, mondván megsértődik a lánya. Szerintem ez nevetséges, inkább örülnie kellett volna, hogy megvendégeljük, megemlékezünk róla, nem? Én is felköszöntöm anyukámat, ha a bátyám nem ér rá, és eszében sincs megharagudni. Hiszen felnőttünk, saját családunk van. Már mi sem látunk mást, mint hagyni őket a fenébe, mert nem tudunk velük kijönni, szünet nélkül csak a vita, félreértés, sértődés van velük. Nagyon sajnálom egyébként, mert az elején azt hittem, tök normális anyósom van, és szerintem az is lenne, ha a lánya nem hangolná ellenünk :(

2-es, nálunk szintén! Szerintem a férjemet sosem fogadták el igazán, nem tudom, miért (mert szerintem szuperpasi, szuperapuka és szuperférj :) ), a sógornőmet meg bálványozzák. Eleinte nem zavart annyira, de mikor megszülettek a fiúk nálunk, és hát fiúk lettek, nem lányok (sógornőméknél lányok a nagyok), akkor megkaptuk, na ne, már megint fiú?! És azt hittem, olyan szeretettel veszik őket is körbe, mint a másik 2 unokáját, de nem így lett. Igazából itt kezdődött minden, ugyanaz, amit írtál, hogy akkora különbséget tettek az unokák között ők is, hogy az már tényleg sok volt! Én szóltam nekik, mert a férjemnek csak rosszul esett, de nem szólt, csak távol maradt tőlük, de mikor rákérdeztek, miért, én elmondtam! Na, nem kellett volna! Mindent letagadtak, azt mondták, a férjem féltékeny a húgára (???), és rosszul érezzük. Hozzánk nem jöttek, ha hívtuk, az volt a válasz, elfáradtak a lányuknál, mert nagyon be voltak fogva, pedig a házunk előtt mentek el naponta. Egy idő után semmilyen kapcsolatuk nem volt a fiúkkal, akik még puszit sem akartak adni, ha mentünk hozzájuk :( Sorolhatnám, nálunk még ki is csúfolták, gúnyolták őket, persze sógornővel karöltve, na ez már nekem is sok volt, és szóltam, hogy fejezzék be. De folytatták, és csak nevettek rajtunk! Olyan is történt, hogy karácsonykor a középső 3 évesem nekifutott egy asztalnak, és kiütötte a fogát, ömlött a vér, feldagadt a szája, rohantunk a szájsebészetre, anyósom pedig közölte, van egy fogatlan unokája is már, és így kezdte hívni a fiamat (egyébként kétdiplomás pedagógus) :( ezen teljesen kiakadtam, mert ez már túlzás volt, és ezután már teljesen elment a kedvem tőlük :( Mikor leültem vele ezt megbeszélni, azt mondta, viccelni próbált :(

6-os, akkor te mit tennél? Mert nem írtál választ, csak minősítetted, amit mi teszünk, hogy megpróbáljuk velük minimálisra csökkenteni a kapcsolatot. Várom az ötletet, javaslatot, mert már sok mindent megpróbáltunk. Leültünk velük beszélni, hatalmas vita, kiabálás, sértődés lett belőle, ritkítottuk a találkozást, akkor az sem volt jó, találkoztunk, de próbáltuk kerülni a vitákat, akkor belénk kötöttek, halljam, te mit tennél? Ha okos tanácsot nem tudsz adni, minősíteni nem kell másokat, mert ez egyenlő a nullával! Ezt a legkönnyebb, másokat minősíteni úgy, hogy te magad sem tudod, mi lenne a megoldás. Ha voltál már ilyen helyzetben, várom a segítséged, ha nem, pedig inkább ne minősíts másokat, mert nem tudhatod... :(

7-es, elmondom. A középsőmet kopasznak és dagadtnak hívták. Koraszülöttként kis súllyal született, és rohamtempóban gyarapodott, csak anyatejes volt 7 hónapig. Nekünk-mondani nem kell, ha valakinek van koraszülött babája, pontosan tudja, min megy át egy szülő- hogy mekkora öröm, ha gyarapszik, nő, utoléri a társait. Nem volt sovány baba valóban, de ők ezt állandóan elmondták. Egy beszélgetés így hangzott, ne kövérezzétek állandóan, mert ha elindul, nem lesz kövér gyerek (13 kg 4 évesen), erre ők:-minek zabáltatjátok annyit. De csak szopik, igény szerint. Akkor is kövér. Erre a férjem:-anyu fejezzétek már be, ez rosszul esik nekünk, hogy kövérnek hívjátok, van neve, erre anyósom beleröhögött a férjem arcába, és közölte vele, kövér a gyerek és kész. A sógornőm meg jó hangosan nevetett. (nála a nem koraszülött gyerek is kövér volt, de SOHA nem csúfolták érte). A fogatlan unkámat fent leírtam, mikor kiesett a foga, hetekig így hívta. Mi megjártuk a szájsebészetet, fogorvost, nem helyezték vissza a fogát, aki átélt ilyet, tudja, ez a gyereknek elég nagy sokkhatás, hetekig nem mert futni, mert attól félt, újra kiesik egy foga, és emlékezett a fájdalomra, ijedtségre. Ők meg kicsúfolták. A vérző, feldagadt szájú, gyereket. Sajnos így történt, valóban. Én sem hittem el, hogy ilyen van, sosem éltem át ilyet, és annyira ledöbbentem, hogy meg sem tudtam szólalni. A kicsim aranyszőke hajú, őt elkezdték vörösözni. Megbeszéltük, nem vörös, aranyszőke. Erre egy telefonbeszélgetésben megkérdezte tőlem anyósom, hogy van a kis komcsi. Kérdezem, ki? Erre ő, hát a kis proli, a vörös. Akkor jöttem rá, hogy a kisfiamról beszél. Mondtam, hogy ezt most miért kell, erre ő, jaj, hát csak viccelt. Biztosan én vagyok ilyen érzékeny, de nekem nem vicc, ha a gyerekeimet csúfolják. Nektek hogy esik az ilyesmi? Az én családomban ez nem volt szokás, sőt... Náluk sem szokás, illetve sosem hallottam, hogy a sógornőm gyerekeit bántották, csúfolták, kritizálták volna. Ezért nem értem, miért van ez, hogy a mi gyerekeinket pedig igen, és kérdeztem meg, hogy mások szerint ez normális dolog?! Mindezt persze azután, hogy leültem velük beszélgetni, anyósommal is, sógornőmmel is, mert ezeknek a történéseknek a hatására a férjem nagyon eltávolodott tőlük, nem akart velük beszélni, találkozni, és megromlott a viszony. Ők szerették volna tudni, miért, én elmondtam, de csak nevettek rajta, mert szerintük ők csak viccelnek. Akkor megbeszéltük, oké, de a gyerekeket hagyják ki a viccelődésből, de sajnos azóta is folytatják. De ezek csak töredékek a teljes történetből... :(