Hogyan kezelhetném anyósomékat? SOS!
Sziasztok! Előre is bocs, ha hosszú lesz..
Apám éveken keresztül molesztált engem, amiért végre feljelentést is tettem nemrég. Anyósom, és párom mindenről tudnak. A molesztálásnak köszönhetően pánikbeteg vagyok, és nagyon érzékeny. Van két kisgyerekem, az egyik most lesz 2 éves, a másik 6 hónapos. Egy ideig anyósoméknál laktunk, de elköltöztünk albérletbe, mert nem lehetett már elviselni anyósékat, és vágytunk a külön életre. Egy évig voltunk külön (persze akkor is voltak balhék, mert ugyan nem voltak ott, és tudtommal kamerákat sem szereltek fel hozzánk, mégis "jobban tudták", hogy mit csinálunk otthon, mint mi, amiért ki is oktattak). Párom beteg lett, és így nem tudott menni dolgozni, majdnem kórházba került. Ekkor jött az a javaslat anyóséktól, hogy költözzünk hozzájuk kicsit, amíg a férjem jobban lesz. Sajnos belementünk.Most ott tartunk, hogy mindenbe beleszólnak, pl tegnap este is: 9 körül elkezdett hisztizni (tényleg csak hiszti volt) a lányom, hogy ő még ki akar menni a mamájához, meg a papájához, amit mi nem engedtünk meg, mert 9kor neki már aludni kell, nem papával, mamával játszani. Erre apósék kiakadtak, hogy miért nem engedjük a gyereket, meg hogy milyen rossz szülők vagyunk stb., próbálunk következetesek lenni, ha egyszer valamire azt mondjuk, hogy nem, akkor az legyen nem, különben a gyerek azt hiszi, hogy hisztivel bármit megkaphat, de hiába, mert amint hisztizik rögtön jönnek, hogy szegény gyerek, meg mi milyenek vagyunk! Meg akarják mondani, hogy neveljük a saját gyerekünket, mert ők már felneveltek 3at (ebből 2 játékgép függő lett,és kettejük közül még az egyik ráadásul annyira el lett kényeztetve, hogy úgy beszél velük, mint a kutyákkal,-hozzáteszem, hogy szerencsére párom már nem az.:) egy meg pénzéhes és önző). Azt hiszik úgy tökéletes, ahogy ők mondják, ha valaki másképp gondolja, az hülye. Most ott tartok, hogy a férjem szerencsére már jól van, így ismét albérletet keresek, mert nem bírom őket elviselni. Van nekem elég problémám nélkülük is. Ami pedig azt illeti, anyósom pontosan tudja mi volt velem a múltban, de ennek ellenére utál, azt mondja én tönkre akarom tenni a fiát, meg én nem szeretem a fiát, csak ki akarom használni, meg én csak egy menyecske vagyok, bármit csinálhatok, akkor sem leszek elég jó. Persze máskor tud normális, látszólag megértő lenni, de kezdem úgy érezni, hogy már nem bízhatok meg benne. Azt akarja, hogy mutassak tiszteletet, de mikor kiborítanak, akkor ez elég nehéz, főleg a múltam miatt, elég törékeny vagyok, és gyorsan ki tud borítani. Kérlek segítsetek! Hogyan tudnám őt kezelni? Mit kéne tennem? Az albérlet sem tökéletes megoldás, hisz ugyanúgy beleszól a dolgainkba, kitalál dolgokat, és ha nem megyek hozzájuk látogatóba min havi 3szor (mert ezt is megmondta) akkor én vagyok a szemét aljas némber. Párom egyébként próbál védeni, de akkor az van, hogy én biztos telebeszélem az ő fejét, hogy ellenük fordítsam.
Előre is köszi annak, aki tud valami jó tanácsot adni!
HA már régebben sem jöttetek ki egymással, akkor minel költöztetek vissza?!?!?!?
Egy olcsóbb/kisebb albérletben sokkal jobban meglennétek.
Nos szívesen a sarkamra állnék, de "tiszteletet kell mutassak"- vagyis nem szólhatok, tűrnöm kell. Bár nem egyszer volt, hogy kihozott a sodromból, legszívesebben megfojtottam volna, de tudom, hogy nem lehet. próbálok megfelelni, de bármit teszek, nem jó. én "csak egy menyecske vagyok" -így gondolja rólam, és úgy mondja, mintha nem is ember lennék, mintha nem érdemelném meg azt hogy éljek.. vagy csicskának tart? mert kb így érzem, így bánik velem.. máskor meg tök normális, kedves megértő.. nem is értem, hogy mivel érdemeltem ki azt, hogy ilyen életem van.. tudja, hogy pánik beteg vagyok, de mégis tudomást sem vesz igazán róla, mert megaláz, és bunkózik velem folyton, ami miatt múltkor volt egy rohamom is..:( már nagyon elegem van..
és hogy miért mentünk vissza? sajnos elkövettük azt a hibát, hogy bíztunk bennük. Egyébként tudom, hogy mikor lennék tökéletes menyecske: HA reggeltől estig dolgoznék, jó magas fizuval, és emellett kiszolgálnám a fiát, a meg a gyerekeket, megcsinálnék minden házimunkát, az ő szobájukra is figyelve, és emellett kizárólag én kelnék fel a gyerekekhez. jah, meg ha különszobában aludnék a férjemmel, hogy nyugodtan tudjon aludni..- jah, kb ez a tökéletes menyecske a számára.. csak azt felejti el, hogy nem gépezet vagyok...
Amíg nem költöztök el, egy szerűen engedj el mindent, amit mond. Legyél derűs, egyik füleden be, másikon ki, ne figyelj oda. Reagálj, de tartsd be a "mondj igent, előbb szabadulsz" szabályt.
Bólogass, hogyan kell nevelni a gyereket: Perszeee, perszeee, rendeben anyuka, ó igen? De jó, anyuka. Két mondat, aztán mehetsz a dolgodra és csinálhatod úgy, ahogy jónak látod. Szard le.
Tiszteletet kell mutass? Mi vagy te, egy taknyos kölyök? Mégis, miért tisztelnéd, áruld már el? Gondolom nem ingyen laktok ott, adtok haza valamennyit, besegítesz a háztartásba. De ha nem, akkor sem illik a szemetekre vetni azt, amit ők ajánlottak fel! Mi az, hogy csak egy menyecske vagy? Az unokáit tán nem te szülted? Ennyi erővel neked is jár a tisztelet, ha neki is!
Állj a sarkadra. Szólj vissza. Ennél jobban úgyse fog utálni, akkor nem mindegy?
Javaslom, baromi messze költözzetek el. Az ország másik végébe, vagy akár másik országba, és ne menjetek látogatóba túl gyakran. Persze ők bármikor mehessenek- de az ilyen fajta nagyszülő valójában pont lesz*rja az unokáját, ő nem fog menni, hogy lássa.
Bármit is mondd, ne feledd, te akármit tehetsz, pöröghetsz az arcodon a konyhaasztalon, akkor sem fog jobban szeretni. Akkor meg már a lelki békéd érdekében nem lenne jobb visszaszólni? És legfőképp elköltözni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!