Csak a lányokat utálják az anyósok? (bővebben lent)

Érdekes egyébként ez a dolog.. Az anyósom szöges ellentéte ennek az elméletnek.

Fiai vannak, épp ezért a párjaikat nagy becsben tartják, hiszen tőlünk lesz az unoka.. Persze a fiának is köze van hozzá, de végeredményben én hordom ki az unokáját.

És félreértés ne essék, nem tenyészkancának néz, egyszerűen csak nagyon szeretnek minket (engem és a sógornőmet is), mintha mi is a gyerekeik lennénk.

Mondjuk hozzáteszem, a párom előző idegbeteg barátnőjét sem utálta, más kérdés, hogy nem is szerette különösebben. Bízott a fia választásában, úgy gondolta, hogy majd lép ha már nem oké neki a dolog.

Fogalmam sincs hogy fogok majd a fiam(?) párjához állni, de bízom benne, hogy türelmesen, még akkor sem ha nem a szívem csücske és látom, hogy a kapcsolatnak nem lesz jövője. Igyekszem úgy nevelni majd, hogy jó emberismerő legyen belőle és ne kövessen el banális hibákat.

Én tök jól kijöttem a felségem édesanyjával.

Elváltunk és volt egy hosszabb élettársi kapcsolat, az 80%-ban az anyuka miatt ment tönkre, a leányzó még 35 évesen is vele egyeztette a gyerekek nyári programját.

Egyszerűen nem bírja elképzelni, hogy VAN olyan kérdés a világon, amiben nem neki kell először megnyilvánulni - utána meg már nem is szükséges : :D

Nálunk egészen addig, míg meg nem született az első unoka, nem volt semmi gond. Addigra már mögöttünk volt 3 év együttjárás és 3 év együttlakás, tehát összesen 6 év. Sőt, anyósom az első 3 évben szinte engem védett. Tökéletes menynek tartott, mint saját lányát, úgy szeretett. Befogadtak a családba meg minden. Én is szerettem őt is és az egész családot is, soha különbség nem volt téve. Aztán különköltöztünk, nagyon nem változott a helyzet-apróbb tanácsokat osztogatott, de nem foglalkoztatott a dolog. Aztán jött az első unoka...na, onnantól kezdve mintha kicserélték volna- ami rosszalkodás, rossztulajdonsága van a gyerekünknek, azt hótziher, hogy tőlem örökölte, mert hogy az ő kicsi fia ilyet nem csinált. És ez évről évre fokozódik. Esküszöm, hülyül a korral. Most jön a 2. kisunoka, most már szinte teljesen megromlott a kapcsolatunk. Nálunk úgymond nem olyan durva, de csak azért, mert 2000km választ el bennünket. Angliában élünk amióta összeköltöztünk párommal-itt költöztünk össze. És mára már oda jutottam, hogy az az évi egy találkozás nagyon nehezemre esik elviselni őt-mindössze két hét. Nyáron 3 hétre kijött, össze is zördültünk. Következő nyáron lehetőségem lenne 6 hétre hazamenni, de erőssen gondolkodok rajta, hogy nem akarok annyit eltölteni otthon, mert nagyrészt ott kéne laknom náluk, és én szinte hányok a gondolattól, hogy akárcsak egy hetet is eltöltsek vele egy fedél alatt.

Idén nyáron nagyon megbántott a viselkedésével.

Én is azt kérdezem már magamtól, hogy miért kell ilyennek lennie az összes anyósnak én nem értem. Nagyon remélem, hogy én nem leszek ilyen anyós.

Én is azt mondom, hogy azért több a fiús anyuka probléma, mert két nő egy csárdában....azonkívűl tényleg úgy bánik a legtöbb a fiával, mintha még pólyás lenne. Tüsszent egyet a drága kicsi fia, "jajj, kisfiam..."már kezdi is. És ha megfigyelitek főleg az egy szem fiús anyukákkal van a gond. A lányos anyukáknál meg azért sincs ennyi gond, mert a fiúk nem annyira lelkisek, ha a lányos anyuka beszól a férjnek, az egyik fülén be, másikon ki. Nem izgatja őket.

Nálunk azért sincs ilyen gond, mert anyám tulajdonképpen nincs is. Nálam apu tölti be az "anyós" szerepet, de ő az ég világon semmibe nem szól bele, még ha nem is tetszik neki. Csak akkor mondja el a véleményét, ha kérem. És soha nincs egy rossz szava a páromra. Tudom, hogy van egy-két dolog, ami nem tetszik neki benne, ezt mondta, de hozzátette, hogy az én döntésem, és mellesleg, hogy van egy-két rossz szokása, de azok eltörpülnek amellett, hogy mennyi jó szokása van. Szóval ő a jót emeli ki mindig a páromból, anyósom meg belőlem mindig a rosszat próbálja.

Én elhiszem, hogy egy szülő a legjobbat akarja a gyermekének, hiszen én is szülő vagyok, de amit sok anyós csinál, az már gusztustalan. Megértem, ha tényleg van rá okuk, mondjuk más, ha azt ellenzik, hogy egy drogossal állt össze a kicsi gyermekük, mint azt, hogy van egy-két elviselhető rossz tulajdonsága-mert nem úgy csomagolja a szendvicsét az apukának, ahogy ő azt csinálta, mert legtöbbször csak erről van szó.