Vannak itt olyan anyukak, akik szeretik az anyosukat?

Nekem semleges volt vele a viszonyom. Őt nem igazán érdekelte, hogy összeházasodunk-e, lesz-e gyerekünk. Messze is lakott, így a gyerekeimre nem vigyázott, nyaralni nem nyaraltak ott. Amikor nála voltunk, hiába kértem, hogy bizonyos ételt ne adjon a gyereknek, mert nem bírja, mégis adott (persze éjjel nekem hányt), szerinte egy másfél éves gyereket nyugodtan ki lehet engedni egyedül, felügyelet nélkül a kertbe (falun lakunk, ő is falun lakott), a kertek egyik faluban sem voltak teljesen elkerítve, nála nyitott kút volt az udvaron. Ha mondtam valamit a gyereknek, rögtön rákontrázott, akár pro, akár kontra.

A saját anyámtól sem vártam kevesebbet: pici gyerek ne legyen felügyelet nélkül, bizonyos kaját ne kapjon, ha mondok valamit a gyereknek, ne kontrázzon rá. Mivel egymás mellett lakunk, a nyaralás nem tényező.

Érdekes módon legkevésbé a saját nagyanyámmal kellett "harcolnom", tőle a fentiek egyikét sem kellett kérnem, magától megtette, pedig volt egy természete. Amúgy pedig nála sokkal több minden meg volt engedve a gyerekeknek, mint bármelyik nagymamánál.

A lányom sem fogja az anyósára bízni a gyerekét, mert a saját gyerekeire se vigyázott, az egyik gyereke konkrétan hónapokig volt kórházban a felelőtlensége miatt. Óvodás koruktól csavaroghattak ahogy és amikor akartak, az iskolába járás és a tanulás nem volt fontos, sőt, inkább "minek tanulni" Annak ellenére, hogy saját magára és a környezetére nem veszélyes, beszámítható, nem beteg, "csak" felelőtlen és nemtörődöm.

Én szeretem anyóspajtást! ;)

Sajnos vagy nem sajnos,még dolgozik és elég sokat,így ritkán találkozunk!

Párom is szereti anyukámat,így nincs gond! :)

apósokkal már más a helyzet...

Apámat pár évente látjuk csak,apósomat minden nap,de egyikükért sem vagyunk oda!

Nálunk pont ez a baj, amit te is írsz, hogy az anyósomnak a fia volt a mindene, és most a fiúunokája a mindene.

Nagyon nehéz betartatni vele azt, hogy nem ő irányít, hogy nem ő a szülő, hanem mi a férjemmel.

Nem nagymamaként viselkedik, nem élvezi az unokáival tóltött időt, ahanem folyamatosan aggódik, intézkedne.

Mindig arra hivatkozik, hogy de ő felnevelt egy gyereket.

Ha betartaná az általunk felallított szabályok nagy részét, és elfogadná azt, hogy mi vagyunk felelősek a férjemmel a gyermekeinkért, akkor semmi konfliktus nem lenne.

És persze, kényeztesse el az unokait, de ne azzal, hogy mindent megenged, szabályok nélkül. Pár év múlva a gyerekek arra fogják hasznalni a nagyit, hogy amit mi nem adunk, vagy engedünk nekik, azt majd a nagyinál elérik. Itt lesz az a pont, hogy mérsékeljük látogatásokat.

Az, hogy anyós, anya, nagynéni, vagy akárki, az mindegy. Ha nem tudja helyén kezelni a "szerepét", akkor konfliktus van.

Nem mindegy, hogy egy nagyi kényezteti az unokaját, vagy teljesen alárendeli magát a gyerek akaratának. Ez utóbbi bizony sem a gyereknek, sem a családnak nem jó.