Adóssághalmozó az anyósom, mit tegyek?

Pontosítok akkor. :-)

Mostanra ott tartunk, hogy már felélte a család minden vagyonát. Csak pár példa.

Évekkel ezelőtt volt egy boltja, jól ment, több alkalmazott, de nem fizette maga után a járulékokat a nav felé, na erre vette fel a fián keresztül a hitelt. Kifizette, a fia (a párom) meg nyögi éveken át még. :-(

Nekem már ez sok volt, aztán jött a többi dolog.

Eladták a nagy családi házukat nemrég, a pénz eltűnt, rejtély, hogy hova. Elfelezték apóssal, először az ő része tűnt el, majd apránként - vagy kért, vagy ha nem kapott, ellopta a férjétől. Nem kicsi az összeg, hiszen családi házról van szó...

Tavaly ismét nyitott egy másik boltot, az is jól ment, de most azt is be kellett zárni (fiai nyomására), mert nem fizette a beszállítókat stb.

Ezek az ő ügyei OK.

Na, de most nyáron - több hetes huzavona, szitkozódás után -, derült ki, hogy van egy hitel (autó), amit a fiától vett át anno, nem tudta fizetni, halmozódott, ő elhallgatta, aztán nekünk kellett kifizetni. Majdnem 1 m ft-ról van szó. :-( Nem vagyunk milliomosok, és úgy kuporgattuk ezt a pénzt össze házfelújításra.

A fia ordítozott vele a telefonba már, na erre az apóstól kért valamennyit, azt ideadta, de az nem a teljes összeg, még tartozik nekünk 250 e ft-tal. Mondta, azt majd még odaadja.

Pár hete pedig 100 e ft-ot kért kölcsön. Párom hívott, hogy megbeszélte vele, azzal a feltétellel adjuk oda, hogy kifizeti a rásózott régi hitelét. Mondom abból nem lesz semmi... de a párom bízott benne, és ő kért. Most már belátta, hogy rossz döntés volt, de késő

A napokban pedig az após hívta páromat, hogy van egy behajtás, amit ki kell fizetniük, adjuk már 200 e ft-ot. Mondtuk, hogy nincs miből, oldják meg valahogyan...

Már tiszta idegek vagyunk mindketten a párommal, mert mindig kiderül valami, rettegésben élni nem lehet folyamatosan... és a pici is ezt érzi-látja rajtunk.. :-(

Nem, kedves 4-es, alapból elmebeteg. :-) És ezt a lehető legkomolyabban mondom. :-( Pszichológushoz kellene vinni, mert ez kóros nála, olyan mint egy szenvedélybetegség.

Csak az a baj, hogy kicsinál maga körül mindenkit. Sógornőmékkel is mindig erről beszélünk, tele vannak ők is feszültséggel.