Hétvégén megyünk az anyósomhoz. Nem tudom, hogy viselkedjek vele?

A férjed még mindig az anyja szeretetéért küzd, ami valahol érthető. Te meg támogatod ebben, lemész vele és ez is érthető.

Ha az anyja nem változik, ami igen valószínű, tényleg inkább pszichológushoz járnék a helyedben a férjeddel, mint az anyjához. Fel kell valahogy tudni dolgoznia, hogy nem azt kapta, amit valahol joggal vár volna el az anyjától.

Mivel azonban már nem gyermek, felnőttként ezt be kell látnia, és nem megragadnia egy szinten. Keményen hangzik, de most már neki kell mintát mutatnia a fiának. Lehetőség szerint egészséges mintát. Ha az anyja nem partner ebben, önmagának kell megoldania. Nagyon sajnálom, és nagyon nehéz lehet a férjednek, de tényleg ez a helyzet.

Az én anyósom 2 éve azt mondta nekem,amikor iker babáink elhaltak,hogy milyen jó,hogy meghaltak,mert így legalább semmi sem köt a férjemhez.

Hozzáteszem,hogy akkor már 8 éve voltunk együtt a férjemmel,6 évig küszködtünk,hogy teherbe essek.

A terhességem elejétől fogva átkozott az anyósom.

Sikerült neki.A 22. héten meg kellett szülnöm a két kicsi angyalkámat...

Ne haragudjatok,hogy offoltam,de azért írtam ezt le,hogy lássa az első válaszoló,milyen rosszindulatú emberek is vannak.

Kérdező,nem tudok neked érdemleges tanácsot adni,csak a saját példámat mondani.

Én az anyósomat 2 éve nem láttam.De nem is hiányzik.

Sokáig a férjem is haragudott rá,a kijelentése miatt.

De mégis csak az anyja,így hetente elmegy hozzá és segít neki amit kell,bevásárol neki.Már nagyon idős és beteges.Ráadásul műlába van.