Hogyan viselkedjek ebben a szituációban?

A szüleimmel közel egy éve megromlott a viszonyom.

A kiváltó ok a piszkos anyagiak voltak. Anyu mindenről tudni akart, mindenbe bele akart szólni. Hol vásároljunk, mire költsük a pénzünket, meg akarta szabni mit vehetünk és mit nem. Pl idegesítette, hogy barna kenyeret veszek, és nem fehéret, mert az olcsóbb.

Mivel külön éltünk, sem én, sem a férjem nem nézte jó szemmel, ha eljött hozzánk, és csak a száját húzta, ha valaki újat látott a lakásban, amit a saját fizetésünkből vettünk.

A lakást is hitelre vettük, egy fillért sem adott bele, így főleg nem volt joga megszabni, a fizetésünk mire költsük.

De azért elvárta volna, hogy annak ellenére, hogy dolgozik, és külön élünk, anyagilag támogassuk, mert x évig ő nevelt engem. Persze nem tettük, mert nem szorult rá.

Ezen besértődött, azt mondta, hálátlan vagyok, és szégyenli, hogy megszült. Hiába kerestem az elmúlt hónapokban, sem levélre, sem smsre nem válaszolt, telefont nem vette fel.

A legfájdalmasabb, hogy apu is megszakította velem a kapcsolatot, amiért megbántottam anyut. Arra, hogy valójában mi történt, nem is volt kíváncsi, engem meg sem akart hallgatni.

Férjem néha beszélt velük, próbálta őket megbékíteni, de nem sikerült. A terhességemről is a férjem szólt. Végül nagy nehezen sikerült rávenni őket, hogy látogassanak meg minket.

Nem tudom, hogyan viselkedjek velük. Félek, hogy újra sértődés lesz.

Igazság szerint az elmúlt hónapokban volt időm megnyugodni, és bár szégyenlem, már nem érzem, hogy hiányoznának a szüleim. Anyám egy hatalommániás, pénzéhes nő, minden pénzt magának akar, mindent ő akar irányítani, és sokkal nyugodtabb vagyok nélküle.