Anyós gondok, ilyenkor mit lehet tenni? (bővebben lent)

Első sorban a Párodnak kellene leállítani a mamát, elmagyarázni neki, bármi is a gondja, hagyjon Téged békén. Épp eleget dolgozol és még tanulsz is, senki nem mondhatja Rád, hogy lazsálsz, és emellett még segíteni is próbálsz. Illetve, megmondani neki, hogy ha nem szívesen lát BENNETEKET (nem Téged, hanem mindkettőtöket, hiszen Ti egy pár vagytok, még ha ő ezt nem is tudja így egyben kezelni), akkor elköltöztök. Ennél még egy társbérlet is jobb, ha kevés pénzetek van!

Sajnos voltam én is ilyen szituációban, kényszer helyzetből tűnt logikus megoldásnak, hogy 1,5 - 2 hónapig a mamánál laktunk. Azelőtt nekem is a "barinőm" akart lenni, állandóan a sarkamban járt, beszélgetni akart; ami aztán átváltott nagyon komoly játszmákba a mama részéről. Csak azért, mert nem volt energiám neki megfelelni és magamat adtam (általában keveset beszélek és szeretek egyedül is lenni) Én a végére már annyira nem bírtam a légkört, és az édesanyja támadó manipulatív viselkedését, hogy a majdnem 40 fokos lázzal fekvő barátomat hagytam ott 1-2 napra és elmentem egy barátnőmhöz. Hosszú hónapokba telt, mire megértette a barátom, hogy miről is van-volt szó. Szóval, ha a mama nem tud Benneteket, leginkább Téged szabadon élni hagyni, akkor el onnan! A kisfia már hozzászokott az évek során ehhez a viselkedéshez, neki ez a minta, de Neked nem kötelező. Idővel vagy megbékél, vagy nem. (Egyébként a kisfiával biztos nem így viselkedik, ahogy Veled.)

Ja, és úgy oldottam meg, hogy leültem az anyukájával beszélgetni, hogy konkrétan mi a baja. Meglepődött, mert ő meg nincs ahhoz hozzá szokva, hogy "beszélgessünk" valamiről, mindig az van, amit ő mond és kész. Persze én higgadt voltam, de nem tetszett neki, hogy szembesítettem egy-két dologgal. Miután eljöttünk év elején, azóta nem voltam nála és így nyugodt az életem. Sajnos ez van.

Egyszer a fejemhez vágta, hogy ne szóljak bele az ő és a fia közti kapcsolatba. Azóta én sem engedem, hogy beleszóljon a miénkbe (hiszen nem is találkozunk), illetve mondtam a Páromnak, hogy oldja meg a kapcsolatát az anyukájával. De nem is szólok neki, ha a mamának szülinapja, vagy névnapja van. Egyébként a párom is csak 3-4-szer volt fent nála pár perce ebben az évben. Én ezt nem tartom normálisnak, de nem szólok bele, oldják meg..:)

Egy ismerősömék Csepelen béreltek egy fél házat 30.000 + rezsiért.

Nem tudom megérteni, hogy ennyi pénzt nem ér meg a nyugalmatok és a kapcsolatotok. Inkább legyen 1-2 évvel később saját lakásom/házam, de addig nyugalomban élek.

1 év alatt be fogsz csavarodni. Ha visszaszólsz, két lehetőség van, vagy anyós megérti és magába néz, esetleg 1-2 apróságban változik. Vagy pedig még ezt is sértésnek veszi és még jobban Neked megy. Szerinted melyik a valószínűbb? Te laksz az ő házában, tehát a hazai pálya is neki kedvez.

Én tutira költöznék! Éltem már együtt anyóssal, ismerem mi a tolerancia, de itt már inkább arról van szó, hogy anyós terrorizálja a fiatal menyét, ennek így semmi értelme.