Anyós gondok, ilyenkor mit lehet tenni? (bővebben lent)

Én 26 vagyok, a párom 27. Fél éve lakunk együtt, én költöztem hozzájuk. Hozzájuk, hozzá, és az édesanyjához. Anyósjelölt pajti ki nem állhat, de főként ezt akkor teszi mikor a fia nem látja/hallja. 12 órában dolgozok, heti 4szer, emellett van egy mellékállásom, valamint szombatonként suliba járok, amire még sokat is kell tanulni. Segíteni is ott segítek ahol tudok, de neki semmi sem jó. Ha elmosogatok újra elmosogat,kioktat hogy ez így nem jó. Főzni már nem is merek és nem is fogok, mert ha csak egy csepp piszok, vízcsepp vagy bármi marad utánam, kitör a haddelhadd. Ha valami kell neki, nem várhat egy percet sem, de szó szerint. Volt hogy már az sok várás volt neki, hogy épp vécén voltam, és mondom le kellett húznom és kezet mosnom. Nem, azonnal kell. Tanulni is nehéz, mert azt is félbe kell hagyni, ha füttyent egyet. Sokszor azt i sérelmezi, ha nem találom ki, mit szeretne. Sokszor mondja hogy a fia nem tudja hová tette a szemét, hogy egy ilyen életreképtelen nőt választott, aki elhanyagol mindent. Persze ez nem igaz, de ki vitatkozik vele arra nincs erőm egyszerűen. Az elején próbáltam vele valahogy kijönni, ma már nem megy. Egyik fülemen be másikon ki, de közben azért gyűlik bennem az ideg. GYakran úgy megyek haza hogy remeg a gyomrom mi vár rám megint. Pedig szükségem lenne pihenésre. A párom másként dolgozik, ő nemigen látja ezeket. Beszéltem vele, azt mondja viseljem el valahogy, még egy év míg külön tudunk költözni, meg úgyse lehet olyan vészes mint elmondtam ( igen, mert ha ott a fia, a kedves mama átmenetileg kevésbé lesz sárkány). Volt már vitánk mert feszült voltam, de igyekszek nyelni, mert ha mindig a mama miatt veszekszünk arra rámegy a kapcsolatunk. Albérletbe nem tudunk költözni, minden fillérre szükségünk van.

Kérdésem: Aki volt már hasonló cipőben, hogyan oldotta meg? Fél éve vagyok még csak itt, és még egy évet kellene, belegondolni is rossz. Tapasztalatokat! Mit tehetnék?