Nem tudom mi lenne a legjobb megoldás a konfliktusok elkerülése vagy egyszer kiosztani mindenkit és ennyi?

Férjemmel 1 éve vagyunk házasok, már 4 éve élünk együtt. Anyós és após az esküvőig teljesen jól bírta, hogy már nem az ő véleményük az első a férjemnek azaz a fiuknak. Tudni illek volt egy tragédia az életükben, meghalt a lányuk úgy 8 éve. Én most 25 vagyok, a férjem 35 éves. Most, hogy összeházasodtunk elterveztük, hogy bele vágunk a baba-projektbe, de már 100-adjára azt kell hallgatnom az apóséktól, hogy ők már biztos nem élik meg az unokájuk születését, pedig tisztában vannak vele, hogy próbálkozunk. Azt gondoltam, ez a mi és csak is a mi döntésünk, és nem nekik szülök unokákat. Sajnos eddig nem jött össze, mi is azon vagyunk h kivizsgáltassuk az okát. De anyósék csak idegesítenek, hogy biztos én vagyok a hibás, és hogy ne is vállaljak másik munkát (ami van most azt az apósom szerezte, és 8 órás hivatali munkarendbe vagyok, csak a fizum kevés), ugyan is most ajánlottak nekem egy jobb állást, több fizuval bár 12 órás munkarenddel de így több lesz a szabadidőm. Szóval a apósék úgy kiakadtak ezen, már mint hogy SZÓ SZERINT EZT MONDTÁK! "én azért vagyok hogy, gyereket szüljek és azt nevelgessem, ne is tanuljak tovább, és eszem ágába se jusson olyan munkát vállalni ami miatt nem tudok akár csak 1x is a kis fiacskájuknak szombaton ebédet főzni, az új munka miatt majd nem tudok a gyerekre koncentrálni, és őt majd vinni kell foci meccsekre, úszni, . Stb amire nem lesz időm" Már ez az 1000. és az esküvőnkön is megmondták, hogy ott és olyan lesz amilyet ők akarnak, vagy nem lesz segítségünk, mivel az a kezdete volt akkor még csak ennek a komi-tragikumnak ezért bele mentem (kár volt, nagy szar volt az egész-férjem szerint is) A férjem úgy ahogy leállítja néha őket, de ez csak (ő is tudja, mert ilyenek) ideiglenes. Egy életre nem akar velük össze veszni természetesem, én sem várom el. De akkor legyen legalább egy kis távolság tartás. Mert azért a lakás az övék amiben élünk, de elvehetik tőlünk, és megmondták, ha máshova akarunk költözni, csak akkor segítenek, ha oda költözünk ahova ők akarják (az ő utcájukba), persze itt meghúzta férjem is a határt. De azért hatással vannak rá így is, amitől félek is. Az a baj, hogy állandóan, szüntelenül mindenbe beleszólnak és mondanom sem kell én vagyok mindig a beképzelt "fenéknek" (férjem elmondja, hogy a hátam mögött minek neveznek engem, de ezt ők nem tudják . Még. Amíg egyszer ki nem borulok. ) Mondták máskor azt is egy kellemes családi ebéd közben, hogy nem kellett volna engem elvennie férjemnek, mert egy idősebb nővel aki már csak gyereket vár a élttől, nem pedig visszaigazolást, jobban járna mindenki! . Szóval ez kb. az 50% és kisebb-nagyobb dolgok, mint szinte mindenkinél. Igazából tanácsokat várnék esetleg véleményeket. De azt előre letisztáznám, hogy a férjemmel nagyon jó kapcsolatban vagyunk és megérti nagyjából azért a problémát.