Miért ilyenek velem?
A párommal 3 éve élünk együtt.
A szüleinek fél év után mutatott be, akkoriban még jó volt a viszonyunk. Kedvesek voltak velem, nagyon megszerettem őket.
Minden vasárnap át mentünk hozzájuk látogatóba , minden ünnepet meg tartottunk , kedves voltam velük, udvarias , soha sem bunkó vagy tapintatlan.
Aztán ahogy telt az idő egyre jobban éreztem,hogy valami nincs rendjén...az apja mindig szúrkálódott velem, sértegetett vagy pedig közösen a feleségével a családomat szidták. Az anyám nem dolgozik és ez nagyon zavarta őket. Nem vagyunk szegények , az apám el tudja tartani őt, és ő maga kérte,hogy anyám ne dolgozzon. Szerintem ez csak rájuk tartozik.
Szidták a nővéremet is, hogy követelőző és bunkó. Ez egyáltalán nem jellemző rá , egyetemre és dolgozni is jár.
A barátom öccsének lett egy barátnője akivel egyébként nagyon jó a kapcsolatom. Őt tartják a szentnek...semmivel sem érzem,hogy jobb lenne nálam. Az anyja nagyon sokat dolgozik mert egyedül neveli a két lányát, kicsit szegénykésen élnek, és szerintem ezért sajnálják. Mindig azt hangoztatják nekem,hogy nem kéne vásárolgatnom meg ennyire a külsőségekre figyelnem és akkor újra előveszik a családomat, az utóbbi időben már köszönni sem akartak nekem. A barátommal tartottunk egy kis szünetet a kapcsolatban, de újra kibékültünk...a szülei viszont úgy tesznek mintha nem is léteznék, nagyon nyomták a fejét,hogy talál nálam jobbat stb:. bár ezt a barátom nem mondja de ki is vagyok tőlük tiltva, de amúgy sem mennék szívesen, de amikor havonta egyszer meglátogatja őket, finoman közli ,hogy egyedül kell mennie...nem tudom h mit csináljak és ,hogy ezt miért érdemeltem ki.
Többször próbáltam megbeszélni ezt velük, de akkor is a családomat vették elő. Miért csinálják ezt ? 20/L
Nem akartam,hogy idáig fajuljon a kapcsolatom velük, de akárhányszor megpróbáltam velük beszélni csak még jobban megsértettek. Már olyan mély sebeket csináltak nekem, amiket nem tudnék egy könnyen megbocsáltani.
Viszont sosem voltam a haragtartás híve. De úgy érzem hiába próbálkoznék úgy is bele buknék, mert esélyt sem kapnék, ők elkönyveltek engem és a családomat valaminek ami nem illik az ő életükbe. A barátom nagyon keveset van itthon , és nem akarom őt sem ketté szakítani, mint írtam már csak havonta egyszer megy a szüleihez, de úgy látom rajta,hogy többször szeretne csak miattam nem teszi, nem szeretném ha az ő viszonyuk is rosszabb lenne, viszont én is szeretnék vele több időt tölteni...
Egyenlőre kivárok. Lehet ha kevesebbet látják a fiúkat akkor átértékelik a dolgokat, vagy elgondolkodnak rajta,hogy mi is valójában velem (Velünk) a bajuk.
A válaszotokkal megerősítettetek abban,hogy valószínűleg az ő hozzá állásukkal van a baj, kicsit enyhítettetek a lelki terhemen. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!