Kicsit el vagyok keseredve, mert úgy érzem, hogy a párom teljesen az anyjától függ. Mindent vele beszél meg, és mindenben az ő tanácsát kéri ki. Mostanában velem nem igazán beszéli meg a dolgokat, mert már megbeszélte az anyjával!? (bővebben lent)

Kicsit el vagyok keseredve, mert úgy érzem, hogy a párom teljesen az anyjától függ. Mindent vele beszél meg, és mindenben az ő tanácsát kéri ki. Mostanában velem nem igazán beszéli meg a dolgokat, mert már megbeszélte az anyjával. Anyós mindig, mindenhol ott van. Egy udvarban lakunk, de külön házban, viszont ha a párom kimegy az udvarra, az anyja rögtön ott terem. Engem pedig gyakorlatilag levegőnek néz, mármint az anyja. Ha beszélgetünk a párommal, vagy szeretnénk kettesben lenni, akkor is megjelenik. Persze, ő nem tudja, hogy szeretnénk kettesben lenni, de nem kontrollálja azt sem, hogy mennyit lóg a fián, ill. rajtunk. A páromnak nagyon tetszik, hogy az anyja mindig ott van, de engem megfojt az állandó közelsége, hogy mindent lát, mindent hall, és mindenbe beleszól. Úgy érzem, hogy a privát szférámnak annyi. Már korábban szóvá tettem ezt a páromnak, de azt mondta, hogy az anyját támadom. Nem erről van szó, hanem arról, hogy a függetlenség és szabadság iránti vágyam teljes mértékig csorbul. Örülök, hogy jó a kapcsolatuk, de nagyon szomorú vagyok, hogy helyettem az anyjával beszél meg mindent. Biztos én tehetek róla, nem vagyok elég jó beszélgetőtárs, vagy nem vagyok megbízható. Nem is értem, miért nem költöznek össze. Már nem is szeretek kimenni az udvarra, mert feleslegesnek érzem magam, pedig nagyon szeretnék a párommal lenni. A páromnak nem fogom elmondani, mert én leszek a rosszindulatú. Egyébként már majdnem 4 éve élünk együtt. Semmi probléma nem lenne anyóssal, ha alkalmatlankodna állandóan. Én már 4 éve elköltöztem otthonról, anyáéktól, függetlenedtem, de a párom nem tud, és nem is akar.

https://www.youtube.com/watch?v=l_NesjOVdZ8