Anyósommal azon vitatkozunk, hogy kell e pólya a babának vagy nem. Miért szól bele?

Szerintem csak segíteni akar. Nekünk is mondta anyósom,hogy biztos kelleni fog a pólya,mert csak avval lehet megfogni a gyereket. Mondtuk,hogy köszönjük szépen megfontoljuk. Mikor meglett a baba én utáltam pólyában tartani(pedig a kórházban megszóltak érte a csecsemősök ha kivettem),mert nem éreztem a kis testét és nekem ez fontos volt. Így nem tartottam soha pólyában viszont anyósom kedvéért vettem egyet,mert neki úgy egyszerűbb volt megfogni. A baba mindkettőt imádta és anyósom is boldog volt,hogy segíthetett.

Amúgy meg...

nekem is van olyan,hogy anyósom okoskodik (pl. nem vihetjük el a gyereket vásárolni,mert nem jó neki (4 hónapos)) míg anyum azt mondta,hogy nyugodtan hisz máshogy nem tudjuk megoldani úgy,hogy én se csak itthon üljek.

De olyan is volt,hogy anyum okoskodott s anyósom tanácsát fogadtuk meg.

Gratulálok a babához, ha minden jól megy én is márciusban szülök :) Tökjó, nem is tudtam hogy van még pólya. Utánanéztem, vannak elég jók, lehet hogy én veszek.

Anyós: hallgasd meg, mondd azt hogy elgondolkodsz rajta és ennyi. Ilyen miatt kár vitatkozni, inkább élvezd a terhességed :)

Amikor valaki meghallja a pólya szót, rögtön a régi, habos babos, szalagos, hófehér csicsás holmi jut az eszébe.

Viszont, vannak már kókuszrost aljú pólyák (olyan, mint a kókuszmatrac, csak ez kb. 2 cm vékony), cserélhető huzattal, nagy praktikusak.

Az én fiaim fázós újszülöttek voltak, négybe hajtott pléddel pólyáltam (a neten vannak képek, hogyan kell csinálni), nagyon jókat aludtak benne.

Van, aki a pólyában jobban meg tudja fogni a babát, nem érzi annyira "törékenynek" a kicsit.

Tombolnak a hormonjaid, úszol a boldogságban a baba miatt, és ilyenkor Isten ments, hogy bárki más is kapjon ebből az örömből. Úgy érzed, csak neked van jogod ehhez a gyerekhez....

Nyugi, ez el fog múlni. Anyós kissé korán osztogat tanácsokat (első fiam is márciusban született), neked meg kell tanulnod határozottan nemet mondani, vagy bevenni a leszarom tablettát. A kisbaba érkezése sok mindenkit megborít, anyósod csak lelkes. Hidd el, örülni fogsz még neki, amikor majd szeretnél egy órát babamentesen tölteni és ott lesz anyós, aki elviszi sétálni, vagy dajkálja, amíg te pihensz vagy elszaladsz orvoshoz.

Ha anyós már most tanácsot akar adni, rendezd le annyival, hogy még korai, majd a hatodik hónap után visszatértek a babakelengye kérdésére.

Én októberben szülök. A mi családunkban van egy vándorpólya és minden gyereket abbn hoztak ki a kórházból. Az a klasszikus fehér fodros, csipkés pólya. Én 31 vagyok, engem is már abbn hoztak ki. A nagyim őrizgeti. Amikor tavsszal elmondtuk, hogy érkezik a dédunokája, a nagyim rögtön előkereste a pólyát, hogy majd ő szépen kimossa, mert hát neki egyértelmű, hogy abban KELL kihozni a gyereket a kórházból.

Eszem ágában sincs vitázni vele, mert úgysem értené meg, hogy a pólyát nem tudom az autós hordozóba kötni. Rábólintottam, aztán úgyis abban hozom ki amiben én terveztem. Max itthon beleteszem a kölköt pár fotó erejéig, amit megkap a nagyi a vitrinjébe.

Ajánlom, hogy lightosabban vegyed ezeket a helyzeteket, mert a terhességes idején meg azután is bőven jönnek majd atnácsok mindenkitől, és sem magadnak, sem a babának nem teszel jót, ha ilyesmiken felhergeled magad.

Nekem anyám mondta, hogy jó az, én hülyeségnek tartottam, de mikor jártunk babanézőbe az ismerősökhöz és láttam, hogy milyen pici és milyen nyomin fogják, meg rakosgatják, meg "szenvednek" akkor rájöttem, hogy tényleg nem hülyeség.

Amúgy aki írta, hogy ha ugyanazt csinálja az anya/anyós és akkor máshogy állunk hozzá az azért így nem igaz. Pl. az én anyám mond valamit, és én azt mondom, hogy nem, akkor ennyiben maradunk. Anyóssal nem maradunk ennyiben, hanem ragaszkodik, hozzá, hogy de igenis, ő márcsak tudja. Anyám elfogadta, hogy felnőttem, felnőttként, partnerként kezel. Anyós nem, anyós be akar nyomni magaalá gyereknek és ettől rosszul vagyok.

Vagy a másik, anyám olyan dolgokat vesz, amiket tényleg tudok használni, kellenek és még tetszenek is, jó minőségűek. Ő nevelt fel, ismeri az ízlésemet, valamennyire még alakította is, meg is kérdez, meg együtt is szoktunk nézelődni. Anyósom viszont hoz egy használt rikító színű műanyag valamit, mikor én a természetes anyagokat szeretem (de még a férjem is) és mindenütt azt használjuk a lakásban, a baba körül, vagy hoz valami műszálás nejlon ruhát, hidrogénezett növényizsír bonbont stb. és ha valamire mondjuk, hogy ilyet nem adunk rá, mert befülled és kiütéses lesz, vagy köszönjük a kilencedik ilyen bonbont, de nem esszük meg, mert nem szeretjük az ilyet, akkor annyit mond, hogy JÓ AZ. És hoz olyat megint. Hát már bocs, hogy nem vágunk ehhez jó képet. Persze, ki lehet forgatni, hogy amit anyám csinál az jó, amit anyósom, az meg nem, de nem így van. Anyám is csinál/mond/vesz rossz dolgokat. Egyszer. De felfogja, ha valami nem oké. Anyós nem. És nem csak az én hülyeségem, de pl. múltkor anyám beállított pár ajándékkal, a férjem hazajött, megnézegette őket és ennyit mondott: Basszus anyukád tényleg jó dolgokat tud venni. Ezek tényleg nagyon jók. És nem az árukról van szó. Főleg, hogy anyám kevesebből gazdálkodik, mint anyós, szóval nem azért felel meg anyám, mert ő vastag de a csóri anyósra nem vagyok kíváncsi.

utolsó szívemből szóltál

Az én anyósom is ilyen. A saját fia ízlését nem ismeri, nemhogy az enyémet.