Normális, hogy az apjának segít ahelyett, hogy velünk töltené a szabadidejét?

Nálunk is hasonló a szitu. Én 4 gyerekkel vagyok itthon, ebből 3 kicsi, ( 3 éves és 1,5 éves ikrek). Nem könnyű velük. ha a férjem hazajön, megy a kertbe, vagy barkácsol, de én nem panaszkodom. Bár néha emlegetem, de elvagyok, mire bejön a kicsik megfürdetve, megetetve. Múlt héten hétvégén anyjáénál nyírt füvet, egész nap, mert az apjának fáj a lába, tegnap is egész nap, egy másik telken. Én örülök neki, hogy ilyen, segít a szüleinek, én is így gondolkodom. És örülök, hogy a gyerekek is ezt a példát látják. Nem nyavalygok, hog

y jöjjön haza, legen itthon, stb., egyedül is meg tudom oldani, ami kell, és feltalálom magam egyedül is, netezek, olvasok, tévézek ha van időm.

"#3-nak igaza van!Menjetek el vele ti is:)"

De jó lesz hárman a kombájnon, vagy a bikák között, vagy a bálázón stb.

13-as, mi gúnyolódás azon, hogy azt javasolják neki, hogy menjenek hármasban, és akkor majd ott legyenek együtt. Ja a kombájnon vagy mi? Együtt úgy se lesz a férjével, hiába megy. Annyi, hogy akkor ülhet az anyósánál, míg a férje odavan az apjánál. Ez így sem úgy sem a szabadidő együtt töltése.

Egyébként ha megnézed az arányok a segítésben sokszor eltolódnak, mert az oda-visszaműködés az biztos nem fog sose úgy kinézni, hogy anyóséknak minden áldott napja arra megy rá, hogy a fiataloknak ugráljanak, de a fiatalok már most minden szabadidejükben ugrálnak nekik.