Ha bocsánatot kérek tőle, akkor befejezi az áskálódást?

Anyósom nemrég vérig sértett, írtam is ki róla egy kérdést korábban. Úgy érzem (és a párom is), hogy nem én voltam a hunyó, nem csináltam semmit.

Aztán persze kiderült, hogy pusztán azért volt a balhé, mert az anyósom utál engem.

Akárhogy gondolkozom, nem jut eszembe semmi olyasmi, amivel megsérthettem volna, én mindig tisztelettel beszéltem vele, mindig segítettem neki amiben tudtam. Oké, elismerem, van olyan, hogy valaki nem szimpatikus a másiknak, de ez önmagában azért nem ok arra, hogy látványosan utáljon meg ordítozzon velem.

És a múltkori jelenet óta hívogatja a páromat meg írogat neki, hogy azonnal szakítson velem, meg elmond mindennek.

A párom rokonsága már hónapok óta mondogatja, hogy látogassuk meg őket, de én így nem akarok menni hozzájuk, mert a drága anyósom már telekürtölte az egész családot azzal, hogy én milyen utolsó szemét vagyok.

Arra gondoltam, hogy felhívom anyósomat és bocsánatot kérek tőle. Nem mintha hibásnak érezném magam, de hátha akkor abbahagyja, hogy hülyeségeket terjeszt rólam. Én tényleg nem bírom már ezt a helyzetet, utálok haragban lenni másokkal, azt meg pláne nem tudom elviselni, ha igazságtalanul és ok nélkül bántanak.

Ti mit gondoltok erről? Mit tennétek a helyemben?