Ti költöznétek ilyen esetben anyóshoz?

Én nem költöznék oda.

1. tapasztalat (próbáltam)

2. tíz év házasság (14 év párkapcsolat) után az ember már tudja, hogy egy házasságban milyen buktatók vannak és azt is, hogy ezeket mennyire nehezítené már az egyik fél családja a feneke lukában élne.

Azt gondolom egyébként, hogy azért, hogy miért NEM JÓ ötlet, ezer ember tudna mondani neked ezer különféle okot,, de addig amíg nem vagy benne, úgysem hiszed el ezeket.

Te feltettél egy kérdést, holott pontosan tudod, hogy oda fogsz költözni anyósékhoz. Nagyon írod, hogy végül is eddig milyen jó volt.

Csak egy dolgot felejtettél el. Eddig nem laktál ott. Hiába voltál mondjuk 2 naponta ott akkor sem ott éltél, vagyis vendég voltál. De minden más ha már ott élsz.

Mivel eldöntött tény, hogy menni fogsz így csak sok szerencsét kívánok neked. Itt a válaszadók többsége már több évi házasság, és tapasztalattal a háta mögött, nem követné el újra azt a hibát amiről most téged akarnak lebeszélni.

Mai eszemmel én sem költöznék anyósomhoz. 20 évesen nagy szerelmesen én anyóshoz költöztem. Végül is sokat aludtam már ott, és olyan édesek voltak anyósom és apósom. De amikor ott éltem, mintha kifordult volna mindenki önmagából. Én tanultam belőle, és a gyerekemet is arra nevelem, hogy SOHA eszébe se jusson anyós nyakára menni. Még úgy se, hogy a párjának én vagyok az anyósa.

Ez a kulcs, Kérdező: Ha el tudnák fogadni, hogy mi egy külön család vagyunk" -

na ezt előre, tisztán és világosan beszéljétek meg velük.

Ha segítenek ne VALAMIÉRT segítsenek, - és akkor OK lehet.

A favágás meg ilyenek a kisebb kérdés, a nagyobb, hogy az életviteletek kialakításába ne szóljanak bele.

Nem lehelten, nem minden anyós olyan, mint a viccekben, meg itt a GYK-n leírtak.

"külön mérőórával meg minden ami ahhoz kell, hogy tényleg külön legyünk"

Nem a mérőórától lesztek tényleg külön, hanem a távolságtól.

Én csak annyit mondok, hogy én még csak nem is a felső emeleten laktam velük, hanem "csak" egy telken. Külön mérőórákkal. Két és fél évig bírtam, de két havonta összecsomagoltam és el akartam költözni. Gyűlöltem ott lakni, és életem legnagyobb hibájának tartom az odaköltözést. Soha újra!

Ja és amíg nem laktam ott, addig jó volt ám minden. Vendégség =/= ottlakás. Addig minden szép és jó volt. A családja is normálisnak tűnt.

Egy lélegzetre röviden, míg ott laktunk:

Átnézték a szemetünket, kiszedegette, amiről úgy gondolta, hogy az még jó és jól látható helyre tette, hogy lássam, hogy azt nem kellett volna ám kidobni, vagy negédes mosollyal közölte, hogy visszahozta, mert az még jó, figyelték mikor húzzuk ki a függönyt, megjegyzést tettek rá, hogy minek használjuk a rendőnyt, miért nem elég a sötétítő (azért van bassszameg!!!) a kertben egy virágot nem ültethettem ki, mert az az ő birodalmuk, de persze a locsolásba kellett (volna) fizetni. Amúgy szerették ránk kiabálni, hogy egy szalmaszálat se tettünk mi ott keresztbe, a kertben nem csinálunk semmit, de mikor akartunk, akkor meg azon háborodtak fel, hogy mit képzelünk, hogy mi abban a kertben bármihez is hozzányúlnánk. Ha vendégek jöttek kukkoltak, a kertbe kiülni velük nem lehetett nyáron, mert egyből a nyakunkba lihegtek, nyilvántartást vezettek a vendégek számáról és személyleírásáról, szalonnát sütni, grillezni, ne is álmodj róla, bontottak fel leveleket "véletlenül", olyan levelem is van, amit tudom, hogy meg kellett volna kapnom, de nem kaptam meg, viszont nagyon kérdezgetett arról a dologról, tehát valószínű nála kötött ki, mindig akkor akarták, hogy valamit csináljunk, mikor vendégek voltak, vagy indultunk valahova, ha kiteregettem, akkor ha ő úgy gondolta, hogy esni FOG, akkor volt olyan rendes, hogy azonnal beszedte, de nem szólt, csak csomóra levágta a vizes ruhát a kamrában, ha mi zárt ablaknál moziztunk, akkor egyből jöttek, hogy nem lehet pihenni, de ők nyitott ablaknál nézték a barátokköztöt, ráadásul üvöltve, mert a nagyika alig hallott, ha jöttünk, ha mentünk már kint voltak, hova, mikor, minek, kutyánk nem lehetett, mert az ő kertjük be nem, de macska se mindegy, hogy milyen, ha nagyobb dolgot vettünk, akkor az egész család ott állt a kertbe és nézték, mint a karnevált, hogy mi az és mennyi lehetett és minek és hova? Előre jobb is volt nem szólni semmiről, mert anyuka csak kedvesen segíteni akart, és majd ő tudta mit kéne és hogy és hozott lomokat, hogy majd az jó lesz az új bútor helyett. Háztartási gépszerelőt hívott a nyakunkra és felháborodott, mikor közöltük, hogy mi nem kértük és hozzáforduljon fizetségért, mikor értelmesen megmondtuk, hogy a régi és különben is szar hűtő végleg beadta a kulcsot, de nem baj, mert amúgy is teljesen másikat akartunk. Erre ő kihívta szó nélkül a szerelőt, hogy majd mi fizetjük, hogy megnézze.

Mikor elköltöztünk, akkor minden eszközzel igyekezett megmagyarázni, hogy úgy se lesz rá pénzünk, meg stb.

Végül ott maradt a telkükön a kisházunk, hálistennek én egy fillért se öltem bele, csak a férjem (akkor még csak barátom). Ja és egyszer nem zártuk be a bejárati ajtót és úgy szexeltünk nappal, és kopogás nélkül bevágtattak, majd még ők voltak felháborodva, hogy fényes nappal ilyesmit nem szabad csinálni!!!! LOL

Ha oda is költöztök akkor ne költsetek semmire, csak olyanra, ami mozdítható. Sose látjátok viszont azt a pénzt, ha menni kell. És menni kell majd. Mert vagy kikészülsz idegileg, mert mindent tűrsz, mert hiába fizeted az emelet villanyszámláját, az akkor is 30-40 éve az ő házuk, az ő váruk, meg kinek kell a probléma, mikor két méterre laktok egymástól? Vagy ha kinyitod a szádat akkor meg élhetsz veszekedésben utálkozó kapcsolatban és várhatod, mikor rádkiabálják, hogy bezzeg így hálálod meg a jóságukat, hogy ott lakhatsz.

NEM SZABAD! SOHA, SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT!!!

Inkább menjetek albérletbe, keressetek másik munkát, másodállást,bármit, de oda ne!

HIdd el tudom mit beszélek! Az, hogy eddig odamentél hébehóba vendégségbe az csak egy dolog! Egész más lesz minden ha oda is költözöl, hidd el! Ennyi felnőtt ember egyrakáson garantált idegbaj pár hónap után! Nem lesztek külön, ez hülyeség.

Meg fogod bánni ha odamész. Én még nem találkoztam olyannal aki szeretett anyóssal élni, pedig elég sok embert ismerek aki ebben a cipőben van. Én 2 évet húztam le náluk, életem legrosszabb döntése volt, 10 évet öregedtem, de hálistennek vége... (Pedig én is azt gondoltam h. buli lesz, külön leszünk, anyós jófej, sógor dettó...)