Mi közük van anyóséknak az életünkhöz? Miért nem értik meg hogy ez a mi dolgunk?
A férjemre egy olyan szakmát erőltettek rá gyerekként,amit sosem szeretett,középiskolás korától dolgozik.
Én informatikus vagyok,jól keresek.
A kisfiunk 3 hónapos.
Télen megbeszéltük,jelentkezik egyetemre,én itthonról dolgozom,ő otthagyja a melóját,jár egyetemre és amikor dolgozom,akkor ő van a fiunkkal,így van elég bevételünk is.
Nemrég be is adta a felmondását,felvették egyetemre is,babázunk,nyáron lesz egy teljes hónapunk édes hármasban,akkorra kevesebb melót is vállaltam,mehetünk nyaralni,boldogság.
Az egyetlen negatív tényező anyós,aki mióta megtudta,azóta fúrja az egészet,lassan nem is látogatjuk,mert csak azt kell hallgatni,hogy minek neked kisfiam majd 40 évesen új munka,nem való neked az iskolapad,úgyse tudod megcsinálni.És ha nem hallom,akkor ilyennel tömi,hogy mivel most így nem keres semmit majd,én rá fogom kiabálni,el fogom zavarni,mert milyen férfi az,aki nem tudja eltartani a családját,egy kisbabás anyukának kell eltartania,fizetni a suliját.
Eddig csak szépen próbáltam megmagyarázni anyósnak,hogy nekünk is az jó ha a férjem boldog,márpedig az eddigi melójától nem az,másra vágyik 20 éve,én leszek a legboldogabb ha ennyivel igazán boldoggá tehetem,ne zaklassa már.
De nem fogja be,és legközelebb lehet nem leszek finom és nőies.
Miért jó ez neki? Miért akarja a férfiasságában megalázni a férjemet? Legszívesebben leüvölteném már...
Anyós idéztem a majd 40 évessel,ő mondja ezt,nekem a 32 évemmel is ezt mondja.
Szakmai gyakorlattal nem hiszem hogy lesz probléma,ilyen szempontból jó helyen élünk,sok ipari park van errefele,és munkám révén elég sok cégvezetőt ismerek,ha első helyre mégis beprotezsálni kellene.De ez még odébb van.
"Legalábbis én sokkal több olyan felnőttet ismerek, aki munka mellett tanul, mint aki felmondott emiatt. Sőt olyat egyet sem ismerek."
Valószínűleg azért, mert átlag emberek átlag 150 ezer fizetéséből nem élne meg a család és nincsen más lehetőség. De itt nem róluk beszélünk.
"Remélem, majd ha a 3 hónapos fiad megnősül egyszer, és valamiben elmondod a véleményed, akkor képedbe vágja, hogy semmi közöd az életéhez!"
De bírom az ilyen sarkos válaszokat. Azért aközött van némi különbség, hogy elmondom a véleményemet és hogy állandó jelleggel cseszegetek egy felnőtt embert a döntése miatt.
Amúgy nem értem, hogy miért jó ez anyósodnak. Én megmondanám neki a férjed helyében, hogy ha nem áll le, akkor nem mentek hozzájuk.
Értem mire gondolsz persze.
Csak az a baj,hogy bár visszaszól az anyjának,de lepereg róla.Kisfiúnak tekinti.Férjem inkább visszahúzódik,és hamarabb fogja azt megoldásnak tekinteni,hogy nagyon megritkítjuk a látogatásokat.
De ezzel csak apóssal szúrunk ki,akkor ő sem látja az unokáját és a fiát.(após nem tud anyósra hatni,papucs ilyen szempontból,és ő sem érti miért nem minden ember vágya,hogy nyers malacot kaszaboljon egész nap)
Ezt kell neki mondani:
"..... (anyós neve)! Úgy döntöttünk, hogy ......(férj neve) tanulni fog, és ettől nem tántorítja el senki és semmi. Ez a mi dolgunk, mi megoldjuk, köszönjük a véleményét, de utoljára hallgattuk meg. Mi többet erről nem szeretnénk hallgatni a siránkozást, ezért mostantól kizárólag akkor hozza szóba ezt az ügyet, ha bátorítani kívánja a fiát. Egyéb esetben felállunk és hazamegyünk. Akkor válthatunk most témát vagy inkább menjünk el?
És ha nem hagyja abba, akkor fel kell állni, és hazamenni.
Engem ebben a sztoriban egyáltalán nem érdekel az anyós, ilyen piti dolgokkal értelmes ember nem foglakozik.
A második anyuka pedig nagyon vicces, ahogy beíratta egyetemre a nagy fiát. Később pedig majd "beprotezsálja" az új munkahelyre.
A hentes, gondolom tényleg egy sz@r meló, de ha a férj valóban egy tökfelső lenne akkor már 34 éves korára lenne két hentesüzlete 6 alkalmazottal és szervezné a dolgokat. Ez olyan, mint amikor én jártam felsőoktatásra, tele volt a marketing szak olyan emberekkel akik sivatagba egy palack vizet nem tudtak volna eladni, mondjuk némelyik lediplomázott, de kutyaütők, az oktatók szerint is. Aztán elkezdtem hülyéskedni diploma utáni képzésekkel, de aztán rájöttem, hogy csak hülyítenek, ezen kívül pedig a saját cégemnél csak magamnak mutogathatom a papírjaimat.
Na mindegy, a mondanivalóm lényege, hogy szerintem ez a második szakma sem volt a saját döntése.
A férjemnek nincs üzleti érzéke,sosem akart saját üzletet (igen,van ilyen is).
Mióta eszét tudja műszaki dolgok érdeklik,minden nehézség nélkül csinált most emelt matek és fizika érettségit,hogy felvegyél egyetemre.Már akkor is gépészettel akart foglalkozni amikor megismertem,de egy szakmunkáspapirral és egy érettségivel maximum kiemelt sori dolgozó lehetett volna.
Készültünk erre jóideje egyébként,elmúlt 5 év alatt lett két közép és egy szakmai nyelvvizsgája.
Aki nem önszántából csinálná,az tenne rá magasról...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!