Jogosan akadtam ki és szóltam érte?

a történetnek az előzményéhez hozzá tartozik,hogy már több ízben szólt a párom a saját anyukájának,de sajnos eredménytelenül!

a probléma itt többrétű viszont amin a hétvégén nagyon kiborult a bili így hangzik :

egyik nap sok dolgunk volt és megkértük a párom anyukáját,hogy vigye el a kutyánkat sétálni ( normális esetben nem szoktunk ilyet kérni,de most tényleg nem értünk volna haza a délutáni sétára)

adott neki a párom kulcsot,lejött elvitte a kutyát!

késő délután hívtam,hogy minden rendben van e?sikerült e sétálni ?

ki is beszéltük a kutya témát,mire a beszélgetés végén említette,hogy ne lepődjek meg,de kivette a mosógépbe készített ruháinkat és felvitte magához kimosni,mert neki is van pár ruhadarab,amit be tud tenni hozzá!

még le is nyeltem,mert tényleg csak 2 törölközőről volt szó,mondom oké ..de kedvesen azért szóltam,hogy ezt akkor többé ne!

este haza érek! rápillantok a szárítóra és elfutotta a méreg az agyamat!

a szennyes kosárból is kivette a fehéreket és kimosta!

leszedte a szárítón lévő ruhákat,kivasalta a fia ingeit!

nem akarok egy gonosz nőnek tűnni,mert tényleg én próbálom megadni a tiszteletet,de ez már nem az első ilyen eset volt és most már tényleg erélyesebben kérdőre vontam!

jött a szócsata ( kinek mi az intim dolog,kinek miért nyúlkálunk a szennyesébe stb.)

a vége az lett,hogy megsértődött és felviharzott!

!

szerintem jogosan akadtam ki és szóltam érte!

az egész úgy jött le ,mintha én itthon csak a fenekemet mereszteném ,mert hagyom a fiát érvényesülni és hétvégén együtt takarítunk

(párom teljes mértékig ki volt szolgálva amíg mi össze nem jöttünk és most nagyon is élvezi,hogy ki tud teregetni vagy épp elindítani a mosógépet!

Jogosan vagyok én a dühös?