Hogyan lehet kezelni az ilyen anyóst és apóst?

Leépíteni velük a kapcsolatot,amilyen hamar csak lehet.

Ne kövesd el azt a hibát,amit mi.

amikor ovis lett a fiunk,akkor anyós felajánlotta,hogy ne maradjon 5ig,amikor mi tudnánk elhozni,elhozza ő hamarabb.A mi okos ügyes kisfiunkba 2 hónap alatt belenevte,hogy ő úgysem tud semmit,az úgysem jó ahogy csinálja.Fél évünkbe telt,hogy ezt kineveljük belőle,szerencsére sikerült.De a nagyi azóta csak akkor látja ha mi is ott vagyunk. (páromból is önbizalomhiányos férfit nevelt volna,ha az apja hagyja,most már após nem él,így az unokából tudott volna,de azt mi nem hagyjuk)

Ismerős helyzet, nekem apám ilyen.

Ezt csak úgy lehet kivédeni, ha semmi ilyesmit nem hoztok szóba. Nem mesélitek el hogy minek álltatok neki, ha meg észreveszik és számonkérik, csak annyit mondjatok, hogy nekünk így jó.

Mindent egy rövid mondattal intézzetek el, nem szabad győzködni az ilyen embert.

Valamilyen szinten a gyerekek miatt rájuk vagytok utalva. Persze minimalizálni lehet a találkozásokat, ám attól a probléma még adott lesz, és nem tudjátok őket mindig kikerülni. Inkább próbáljátok meg az egy-két szavas leállítást, a többire meg ne reagáljatok ha folytatják.

Ha apám leszokott erről, akkor ők is lefognak, hiszen az én apámnál nagyobb akarnok, és mindenkinél mindent jobban tudó ember nincs a földön.

Persze eleinte konfrontálódni kell, majd egy idő után veszi a lapot. Az utolsó mondatom felé amikor megint bele akart szólni abba hogy mit és hogyan és mikor, annyit mondtam, hogy

Édesapám neked ezzel nincs dolgod, ne avatkozz bele. Megoldom.

Azóta csend van. Persze halálosan megsértődött, de hát lelke rajta.

Szerintem eléjük kell állni és így elmondani ahogy leírtad. Nyilván megsértődnek stb.. Ha ebből sem értenek akkor mikor konkrétan csinálják akkor kell szólna. "na ez az amiről beszéltem ezt nem akarjuk"

Amúgy meg ha okoskodnának akkor le lehet építeni őket, az én dolgom, nekem jó, csak kifejezésekkel.

Ha ez sem működik akkor lehet ritkítani a találkozásokat.

Ha év tizedekig senki nem mondta meg nekik, akkor azt hiszik ez így jó.

Amikor az após kritizálta a férjed akkor oda kellett volna állnod és szólni neki hogy ez nem így van, a te férjed nagyon ügyes, és senki ne beszéljen vele így.

Amúgy a férjem családja másképpen de rombolta az önbizalmát, tönkre tették stb...Semmi nem volt elég. Na attól a pillanattól kezdve hogy mi összeköltöztünk én lerendeztem őket. Velem nincs szórakozás. Nem is mernek szólni.

5 vagyok

Amúgy évek alatt sikerült a férjemből kiszedni az önbizalomhiányt.

Ők elvannak a maguk kis világában, nekik minden jó úgy, ahogy van. Az én anyósom is ilyen! Férjem 15 éve dolgozik a munkahelyén, mi 5 éve ismerkedtünk meg. Eszméletlen lehetőségeket szalasztott el azalatt a 10 év alatt, még nem volt aki felpiszkálja az önbizalmát! Minden nagyszerű lehetőségnél anyóska le-le beszélte a fiát, nehogy véletlen jobb pozícióba kerüljön "A biztosat a bizonytalanért" alapon.

3 évbe telt, mire meggyőztem a férjemet arról, hogy az ő szakmai tudásával ne ragadjon le, igenis lépkedjen felfelé. Az eredmény meglett, Januárban előléptették...anyós meg csak had mondja a magáét!

Lényeg az, hogy ne engedjétek neki, hogy a Gyermeket félrenevelje, mert nagyon nehéz egy önbizalom hiányos felnőtt emberbe lelket, életet verni!