Kedves, anyóst gyűlölő anyukák! Hogyan dolgozzátok fel azt a tényt, hogy a gyermeketek a gyűlölt anyósotok génjeit is viseli?
A kérdést nem provokatív kérdésnek szánom, csak érdekel, hogy ha már annyira utálja valaki az anyósát, ebben a kérdésben hogyan vélekedik?
Van egy nő ismerősöm, aki nagyon - nagyon utálta mindigis az anyósát. Azt mondta, hogy már a mozdulatai, henglejtése ,még a feje állása is idegesítette. Persze, "az anyós koszos volt, igénytelen, meg sz..t főzött, meg hülye volt, meg hárpia volt", meg minden. El is marta szegényt, még látogatóba se mehetett oda.
Aztán megszületett a közös gyermek a férjével, szegény anyós még csak kézbe se vehette a kislányt, még csak tanácsot se adhatott, mert ugyan mire fel.
A gyerek elkezdett cseperedni, és az ismerősöm már panaszkodik, hogy olyan dejavu érzése van, mintha az anyósával élne egy fedél alatt. A kislány külsőleg-belsőleg megszólalásig a mamára hasonlít. A mozdulatai, a feje állása, a hanglejtése, a gondolkodás módja, szóval "pici anyós".
Ja, és nem tudja szívből szeretni a saját lányát mindezek miatt.
Hogy látod, mi a baj ezzel a kérdéssel?
Ez a kérdés egyértelműen csak kitaláció
Aki gyűlöli az anyósát, annak valószínüleg nyomós oka van, és nem hiszem, hogy az anyós az ártatlan bárány.
"Ja, és nem tudja szívből szeretni a saját lányát mindezek miatt."
Ez emg szimplán ostobaság. Találj ki jobbat.
Jól van, örülök neki, ha ti még nem hallottatok olyat, hogy egy unoka a nagyszülőre hajaz.
Amúgy ismerem mindkét felet, az anyós a munkatársam (volt alkalmam megismerni, nem éppen hárpia), a menyőke meg a közvetlen szomszédom, vele is gyakran váltok szót. És az ő szájából hangzott el, hogy kezdi megutálni a saját gyerekét, mert kívül-belül nagyon az anyósa.
Ööö, lehet hülyét kérdezek, de...a férjében -anyóspajti fiában - még több gén van anyóspajtásból, akkor a férjét nem utálja? Mikor a farkát kényeztette a gyűlölt anyós kicsi fiának, akkor bezzeg nem gondolta, hogy hoppá! ez igy nem lesz jó, mert...
A példában szereplő nő szerintem szimplán hülye, ha az anyós miatt nem szereti a lányát.
Komolyan, ilyet még nem is hallottam...ilyet is csak itt a gyik-en lehet olvasni :DDD
Nem gyűlölöm az anyósom..
De én kétlem, hogy a génjei miatt nem kedvelünk valakit...szeintem nincs összefügge...
Igen, az ember habitusát befolyásolják az öröklött dolgok...de nem a habitusán múlik, hogy valakivel kijövünk-e vagy sem...maximum nehezebben jutunk közös nevezőre, ráadásul az ember párjában is azok a genek vannak, hogyha az annyira rossz lenne, boztosan nem nánt párkapcsolatban..
Én sem olyan vagyok, mint az édesanyám, vagy az édesapám. bár van hasonlóság hisz ők neveltek, de pl a nagyanyámmal semmi hasonlóságt sem mutattunk..
Ez érdekes...
Nekem fiam van,az anyósomat imádtam(sajnos már nem él),após egyszer látta az unokáját. Elváltak anyóssal,a férjemmel is csak évente egyszer-kétszer beszél telefonon. Így bár nem utálom,közömbös. A gyerekben az Ő oldaláról sok minden öröklődött. Rokonok anyós is mesélte,h.az apósom dédnagyapját látja benne(a házaságguk alatt még élt,ismerte). Amiket meséltek róla,a szokásait pl.étkezésnél,grimaszok,mozdulatok,tényleg a fiam csinálja!:-) a férjem,apósom nem. Ez olyan fura,mert ugye elég messzi rokon...
Nem tudom,engem nem bosszant a dolog,sőt,jó érzéssel tölt el,h.a kisfiam hordozza az őseit nyomokban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!