Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Anyós, após » Mit tehetek én ebben a helyzet...

Mit tehetek én ebben a helyzetben?

Figyelt kérdés

Előre elnézést, hogy hosszú leszek, de ezt nem tudom röviden leírni!


Fél éve vagyunk együtt a párommal, nagyon sorsszerűnek éltük meg a találkozásunkat és nagyon szeretjük egymást. Nem vagyunk már tinik, én 26 éves lány vagyok, ő pedig 30 éves. Mindketten egy komoly kapcsolatból léptünk ki, én 4 évet voltam együtt az exemmel, 2 évet együtt is éltünk, ő pedig már tervezte az összeköltözést a volt párjával, amikor vége lett. Ez csak azért fontos, mert emiatt és mert már abban a korban vagyunk szerintem, olyan társat kerestünk, akivel családot alapíthatunk. Ezt most úgy érezzük, hogy megtaláltuk a másikban és úgy gondoljuk nincs értelme húzni a dolgokat, ezért már 1 hónapja hozzám költözött a társbérletembe és 2 hét múlva megyünk tovább saját albérletbe. Szóval minden szép és jó, csak egy bökkenő van a dologban, az pedig az anyukája.


Az édesanyja egy tanult, értelmes tanárnő, aki 4 éves kora óta egyedül neveli. Nem volt könnyű neki, mert egyrészt külföldről érkezett az országba, úgy, hogy nem beszélte a nyelvet, másrészt van valami problémája a csípőjével a szülés óta, így nehezen tud dolgokat megcsinálni, nem tud lehajolni, cipekedni ilyesmi. A párom már kicsi kora óta úgymond gondoskodik róla, gyakorlatilag főzött, takarított, cipekedett bevásárláskor, segített a hivatalos ügyek intézésében (mivel neki már anyanyelve a magyar), orvoshoz kísérte, levágta a lábkörmét...stb. Szóval szerintem példa értékű, ahogy az anyjával viselkedett. Soha nem hozott szégyent rá. Viszont egy idő után ő is rájött, az anyukájának csak az a jó, ha úgy csinálja a dolgokat, ahogy ő mondja, a párom viszont sokkal másabb felfogású ember, sok mindenről különbözik a véleménye és mivel ezt az anyukája nem tudta elfogadni, így nem is mondott el neki szinte semmit, aminek az lett a következménye, hogy gyakorlatilag nem ismeri a saját fiát. A barátnőit nem mutatta be neki, nem tudja, hogy szokott lovagolni, autóversenyezni és még nagyon sok dolgot. Az előttem lévő barátnőjének volt egy kislánya, ami miatt az anyja mindenfélének elhordta a lányt anélkül, hogy ismerte volna, soha nem is találkoztak.


Aztán megismert engem. Nagyon hamar egymásba szerettünk, nekünk is meglepő volt, mivel csak pár hónap telt el a szakításaink óta, de a legmeglepőbb az volt, hogy a párom szeretett volna bemutatni az anyukájának és szerette volna, ha elfogad, mivel velem már az elejétől kezdve nagyon komolyan gondolta a dolgot. Ezért nem is aludt nálam nagyon sokáig, mert akkor az anyja szemében én egy lotyó lettem volna... Már ezt is nehezen viseltem, de elfogadtam. Aztán amikor otthon bejelentette, hogy elvinne oda, akkor az anyja csak annyit kérdezett, hogy "Minek?". Hát így kezdődött a kapcsolatunk. :) Aztán eljött a nagy találkozás napja, nagyon udvarias és jól nevelt voltam, igyekeztem segíteni, amiben tudtam, elmosogattam, segítettem lepakolni az asztalt ilyesmi. De amikor magamról kezdtem mesélni, már láttam, hogy itt gondok lesznek. Egyrészt nem tetszett neki, hogy pénztárosként dolgoztam (igaz diplomám van, de sajnos nem tudtam hasznosítani), bár áradoztam neki, hogy mennyire szeretem a munkahelyem, de csak azt mondogatta, hogy azért ez nem olyan munka, amit hosszútávon akarhatok csinálni. Aztán jött a másik neki nem tetsző dolog, hogy anyukám is pénztárosként dolgozik. :)Bár rosszat nem mondott, de láttam rajta, hogy nem nagyon tetszik neki a dolog. Viszont összességében jól sikerült a találkozás, felajánlotta, hogy tegezzem, úgyhogy örültünk, hogy úgy tűnt elfogadott és tetszem neki. Mikuláskor vittem neki ajándékot, már fényképet mutogatott a családról, karácsony előtt pedig meghívott magukhoz, ott aludtam, megajándékoztuk egymást, úgy tűnt minden rendben. Egy feszültség forrás volt köztünk, mégpedig az, hogy közben elveszítettem a munkámat és nem találtam másikat, de engem is nagyon zavart a dolog, nem csak őt. Viszont volt megtakarított pénzem és a szüleim is támogattak anyagilag, amíg nem találok mást. Szóval nem támaszkodtam anyagilag ekkor sem a páromra, sőt én segítettem ki őt, amikor nem tudta kifizetni a főiskoláját, bár erről az anyukája nem tud.


Aztán karácsonykor leutaztunk vidékre a szüleimhez és úgy volt, hogy amikor visszamegyünk, akkor a párom bemutat az apukájának is, mivel úgyis meglátogatja őket. Erre 2 nappal azelőtt, hogy visszamentünk volna kapott egy smst az anyjától, hogy egyedül menjen és nem magyarázta meg miért. Nincs mit szépíteni, eléggé rosszul esett a dolog, de csak bosszankodtam egy kicsit, aztán beletörődtem. Viszont miután az apukája elment ő elég csúnyán összekapott az anyjával és az lett a vége, hogy azt mondta az anyja, hogy ne is vigyen engem oda többet. Én mondtam a páromnak, hogy oké, nem is akarok oda menni többet, mert nem szeretek olyan helyen lenni, ahol nem látnak szívesen és úgy éreztem, hogy nem is szolgáltam rá erre.


Közben a párom talált egy jobban fizető munkát és úgy döntött, hogy bár szereti a munkahelyét, de ahhoz, hogy előre tudjunk lépni szükséges megtennie ezt a lépést és a karrierje szempontjából is előnyös lépés volt. Az anyukájának ez sem tetszett, mert szerinte ott hagyta a biztosat a bizonytalanért, pedig egy multi cégről van szó, úgyhogy nem mondanám bizonytalannak, bár az anyukája már előtte is azt mondogatta, hogy úgysem fogja megkapni azt a munkát, de én tudtam, hogy elég rátermett a párom és nekem lett igazam. :) Nagy volt az öröm részünkről, csak az anyukája árnyékolta be, de nem hagytuk, hogy elrontsa az örömünket, lelkesen tervezgettük a jövőnket. Aztán mivel a munkahelye nagyon közel van az én albérletemhez, logikus lépésnek tűnt, hogy ideköltözzön, mert így sokat tud spórolni a benzinnel. Azt hiszem az anyukájánál ez volt az a pont, ahol teljesen kiakadt, mivel a "kis"fia még sosem költözött el tőle és gondolom pánikba esett. Mindenáron le akarta beszélni, de amikor látta, hogy esélytelen, akkor azzal próbálta zsarolni, hogy mivel a lakást pár éve a párom nevére íratta az apukája, vannak kötelezettségei és ugyanúgy haza kell adnia a havi 30 ezret, ahogy eddig tette. Lett is néhány vitánk emiatt a párommal, de végül megbeszéltük, hogy odaad havi 10ezret. Mondta az anyjának, hogy ha továbbra is így viselkedik, akkor egyedül fog maradni, mert mindenkit elmar maga mellől, de az volt a választ (mint mindig), hogy őt ne fenyegesse azzal, hogy egyedül marad, mert ő is egyedül hagyhatta volna a páromat, amikor kicsi volt és az apja lelépett, mégis felnevelte. Szóval haragban váltak el az anyukájával, nem is tudta vele megbeszélni, hogy akkor hogyan is legyen a továbbiakban, mert ő úgy gondolta, hogy még mindig segíteni fogja, még ha nem is minden nap, de nem volt hajlandó beszélni.


Most ott tartunk, hogy 1 hónapja elköltözött, azóta egyszer felhívta az anyukáját, hogy tud-e valamiben segíteni, de ő gyakorlatilag annyit mondott, hogy köszöni, hogy megkérdezte és rátette a telefont. Azóta többször írt neki e-mailt, hogy minden rendben van-e és kell-e valamit segíteni, de mindegyikre egy válasz jött: "Megkaptam az e-mailedet.". Nem tudja, hogy milyen a páromnak az új munkahelye, nem tudja, hogy közben én is találtam munkát és 2 hete dolgozom, ráadásul iskolában, amit már szégyellnem sem kell előtte, nem tudja, hogy kivettünk egy albérletet, semmit nem tud a fiáról. Nőnapon vitt neki virágot, de nem volt otthon, így ott hagyta neki a konyhapulton és annyit sem írt neki, hogy "köszönöm".


Tegnap este felhívta telefonon, nagyon távolságtartó volt és kimért, úgy köszönt a fiának, hogy "jó estét", mintha egy idegen lenne. Aztán mondta, hogy ma 3 órára várja haza. Mikor visszakérdezett, hogy miért azt mondta, hogy meg kell beszélniük néhány dolgot. Több, mint 1 órája ott van és meg óriási gyomorideggel várom a fejleményeket.


Igazából ebben az egy hónapban nagyon nyugodtak voltunk, mert nem okozott feszültséget az anyukája, de közben tudom, hogy a páromat bántja ez a helyzet, mert ő úgy érzi felelősséggel tartozik iránta és nem akarom, hogy rosszul érezze magát, ezért szeretném én is rendezni a dolgokat, de tehetetlennek érzem magam. Az anyukája nem tudja megmondani, hogy mi a problémája velem, igazából szerintem olyan vagyok, akinek általában örülni szoktak a szülők, mert tisztességes, becsületes, jószándékú ember vagyok, sosem tennék rosszat másoknak és ezt szokták értékelni. Ő mégsem tud elfogadni, vagy inkább ezt a helyzetet, már magam sem tudom. Én elhiszem, hogy neki is nehéz, hogy egyedül maradt, de pont ezért gondolnám azt, hogy nem kellene így viselkednie. Ráadásul a családban senkinek sem mondta el, hogy a párom elköltözött, olyan, mintha azt gondolná, hogy ez csak egy átmeneti helyzet és majd visszamegy. :( Teljesen tanácstalan vagyok, hogy mit tehetnék, örülnék néhány hasznos gondolatnak. :)


2014. márc. 16. 16:20
1 2 3
 11/29 anonim ***** válasza:
91%

huh végig olvastam


szerintem veled semmi baj nincs csak az anyósnak van hogy az egyszem drága icipici fiát el akarja rabolni egy csúnya néni.

2014. márc. 16. 17:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/29 A kérdező kommentje:

"Te nem gondolod úgy, hogy 30 évesen gond van azzal, ha az egy "férfi" otthon lakik? És nem gondolod, hogy 30 évesen SÚLYOS gondok vannak vele, ha az anyukája véleménye aggasztja arról, hogy ennyi idősen kinél alszik? És méginkább: te nem gondolod, hogy igazán komoly gondok vannak vele, ha 30 évesen be kell számolnia az édesanyjának arról egyáltalán, hogy hol éjszakázik, mit csinál? "


De gondoltam. Viszont mivel ezen kívül minden tökéletesen működött közöttünk, úgy döntöttem, hogy megpróbálom megérteni a szempontjait és nem elítélni emiatt. Ez sikerült is.


"Reménykedett, hogy nem éred be ennyivel diplomásan. Szerintem jogos. Ebben nem látok kritikát."


Nyilván, nem is akartam. :) De attól én nem voltam kevesebb, mert "csak" egy pénztáros voltam, senki sem a csúcson kezdi.


"Miért? Miért veszel mindet magadra, ami nem rád tartozik? Akkor mindenféle hátsó gondolat nélkül, bármi közbejöhetett az édesanyjának, ami veled abszolút nem kapcsolatos. Neked mégis az az első, hogy magadra gondolsz és megsértődsz. Ez kicsit visszás. Sértődés helyett megkérdezhetted volna miért döntött így - netán megbetegedett, történt valami az életében, ami miatt rosszul érezte magát és nem vágyott társaságra, stb. "


Először nem vettem magamra és megkérdeztük miért is döntött így, amire nem adott választ. Aztán később kiderült, hogy csak nem akarta, hogy találkozzak az apjával, mert ő úgy döntött, hogy még nem találkozhatok vele. Nem jött közbe semmi, erről szó sem volt.


"Nem értem, hogy jutottatok idáig, kifejtenéd? "


Nem voltam ott, így csak azt tudom én is, hogy ez lett a vége, mert ő elkezdett szidni engem, a párom meg megvédett.


"Véleménye ugye lehet? Vagy csak neked és a fiúdnak megengedett ez? Nem értem, hogy téged miért érint, hogy a pár hónapos barátod édesanyja mit gondol az ő munkahelyváltásához? Neked ehhez abszolúte semmi közöd. Te mit szólnál, ha a fiúd sértődne meg a te édesanyádra, aki a tiéddel ellentétes véleményt alkot a munkahelyedről? Ugye, hogy nem lenne szép. "


Természetesen lehet, nem is volt ezzel gond. Csak ha ezt a történetet is kifejtettem volna, hasonló hosszúságú szöveget írhattam volna hozzá. :) Olyan dolgokat állított, ami abszolút nem volt igaz és minden szarnak elmondta a páromat, ami feldühítette és így nyilván engem is érintett a dolog, mert nem tudom te hogy vagy vele, de én nem igazán szeretem, ha a párom rosszul érzi magát. Én nem sértődtem meg egyáltalán.


"De gondolom azt te is felfogod, hogy abban nem az anyukája a hibás, ha a kisfia 30 éves koráig még nem nőtt fel annyira, hogy elköltözzön?"


Ahogy az első mondatodra is reagáltam én megértettem a párom szempontjait. Nem töketlen, nem erről van szó, csak van lelkiismerete és felelősséget érez az anyja iránt és nem akarja, hogy teljesen egyedül maradjon. Ebben én nem látok kivetnivalót.


"De azt is érdemes lenne megint figyelembe venni, hogy az anyuka mondhat akármit, ha a fiúd felnőtt és szarik a hülyeségére."


Ezért csak "próbálta", nem jött össze neki, attól még bosszantó volt.


"Gratulálok a sok eszéhez."


:) Kompromisszumos megoldás.


"És? Ha neki így megfelel, te miért téped ezen magad? "


Azért nem rágódom ezen a nap 24 órájában, csak számomra érthetetlen, hogy lehet ennyire érdektelen, mert a mi családunkban ez nem így működik. És azért, mert a páromat zavarja, de ő sem panaszkodik, csak nyilván jól esne neki, ha a saját anyját érdekelné, hogy mi van vele.


"Uramatyám, most összedőlt a világ asszem, hogy merte?!"


:D Úgy látom a cinizmus az megy. Lehet neked megszokott, hogy így beszélsz a szeretteiddel, nekünk nem. :) Ahány ház...


"Milyen fejleményeket? Miről? Mi a fenét gyomorideg neked arról, hogy a fiúd az anyukájánál van? Marhára nem értem. "


Empátia? Az ő problémája az én problémám is, mivel együtt vagyunk. Szerintem így működik egy párkapcsolat. Másrészt én ilyen típus vagyok, kövezz meg érte. :)


"Beképzelt és a semmin nyavalygó, idegeskedő, besértődő, olyan, aki mások dolgába üti az orrát?"


Szerintem ennyiből nem ismertél meg annyira, hogy ilyen következtetéseket vonj le, de szíved joga azt gondolni rólam, amit akarsz. :)


"Következtetés: a fiúd anyja tipikus hülye anyós jellem, aki nem bírja elfogadni, hogy a fia állítólag felnőtt. Te meg tipikus nyavalygós pina vagy, akinek minden baj, és mindennek róla kell szólnia, nem bír kimaradni mások dolgaiból. Az anyós nagyon hülye, de te sem gyengén vagy az.

A hab a tortán azonban a 30 éves kis pisis párocskád, aki még mindig fut az anyucija után... "


Az az egy biztos, hogy merőben mások az elképzeléseink egy párkapcsolatról. Én nem ütöm bele az orrom olyanba, amit a párom úgy gondol, hogy nem rám tartozik, viszont mivel ezeket elmeséli nekem, nyilván érdekli a véleményem, ami nekem jól esik. Szeretném megoldani ezt a problémát vele együtt, mert szerintem egy családnak össze kell tartania és nem széthúznia. Ha majd ő úgy gondolja, hogy nem érdekli a véleményem, akkor nem fogom faggatni. A páromat meg pláne nem ismered, lehet, hogy ezerszer férfibb, mint te. Nem attól férfi valaki, hogy 18 évesen elköltözik otthonról, lesz*rja mások érzéseit és sz*rik mások véleményére. Bár lehet te ettől érzed magad annak. :)


"Áhh... és még ti gondoljátok komolyan a "kapcsolatot" :D"


Nem érzem indokoltnak az idézőjelet.

2014. márc. 16. 17:45
 13/29 A kérdező kommentje:
Köszönöm a többi választ is!
2014. márc. 16. 17:46
 14/29 anonim ***** válasza:
91%
Végigolvastam. Igen, anyuka kicsit furcsa. Az az igazi "én tudom a legjobban" tipus. Valószínüleg nem fog változni. Sok anyós ilyen, amikor elrabolják a háztól a fiacskájukat. Ezzel nem nagyon tudsz mit tenni, max várod, hogy megbékéljen a helyzettel. Ahogy előttem is mondták már, ne szapuld őt a párodnak.
2014. márc. 16. 17:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/29 anonim ***** válasza:
100%

Nekem is sikerült végigolvasni, amit én tennék ebben a helyzetben az az, hogy nyilván semmiképp nem szidnám a párom anyujákáját, te csöppentél bele egy összeszokott családba, így most te vagy a "rossz" aki szétválasztottad őket. Előbb-utóbb eljött volna a párod anyu szoknyája mellől, de ez épp veled történt, ezért vagy te a mumus. Ezt csak elfogadnod kell, semmiképp szembe menni vele.

Valamint erősíteném a páromat, hogy többször keresse fel az anyukáját, ne érezze úgy a kedves mama, hogy nagyon el van hanyagolva, mert végképp te leszel a mumus.

Hívjátok fel többször és ne csak azért, hogy kell-e segítség, hanem meséljétek el a változásokat... költözés, új munka... stb...

Néha menjetek együtt is látogatóba, ha nagyon tiltakozik a mama, akkor te ne menj, majd megenyhül.

2014. márc. 16. 18:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/29 A kérdező kommentje:
Hazaért a párom. Meghallgattam mi történt, de inkább nem reagálok semmit, mert nem tudnám most higgadtan kezelni a dolgot. Anyukájának ugyanis nem tetszett, hogy 30ezer helyett csak 10ezret kapott és most azt az ultimátumot adta a páromnak, hogy vagy fizeti a 30ezret, vagy lemond írásban a lakásról, vagy ő nem fogja befizetni a számlákat és mivel minden párom nevén van, őt fogják elővenni... Erre már nem tudok mit mondani.
2014. márc. 16. 19:27
 17/29 anonim ***** válasza:
95%

Nem találtam nehéznek a végigolvasást, az a helyzet... Inkább az ugyanolyan hosszú, csak éppen értelmetlen és ok nélkül támadó hozzászólás elolvasása volt nehézkes.


Nos, azt hiszem, itt nem lehet többet tenni, mint amit teszel, kérdező. A leírtak alapján megteszed, amit tudsz, megfelelően állsz a család kérdéséhez, meg minden, s igen, az anyuka a problémás. A párod is megfelelően áll hozzá a dolgokhoz, majd kiderül, mi lesz az eredmény, de ezen a ponton Te már nem nagyon tehetsz semmit :( Megértem, hogy ez így nem jó Nektek, nekem sem lenne az :(

2014. márc. 16. 19:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/29 anonim ***** válasza:
90%
Végig olvastam. Te egy jól nevelt, kedves, alkalmazkodó és türelmes lány vagy, aki kifogta az egyik legrosszabb fajta anyóst. Vannak ilyenek, ne bonyolódj bele nagyon mert Ő kerül ki győztesen. Maradj közömbös, Neked nem kell telefonálgatni, menni, mert bármit csinálsz, akkor sem lesz soha semmi jó neki. A fiú dehogy mondjon le a lakásról!!! Én az ilyen szülőket, ha ezer évig élnék akkor sem érteném meg. Nemhogy segítené a gyerekét, elvárja, hogy a fiatal a saját életét helyezze háttérbe. Ő pedig nagy kegyesen trónol a magasságos mártír szerepében! Beteg ez a fajta, de nagyon!!! Te már nagyon sokszor megkaptad az elutasítást, a bántást. Ne teperj tovább, felesleges. Ahogy írtam maradj közömbös, vagy válts át keményre Te is. Lehet, hogyha látja, hogy nem vagy már többé kis kezesbárány, hanem egyenlő partner, akkor legalább látszólag meghunyászkodik és békén hagy benneteket. A párod a kulcsfigura valóban, de bízd rá. Döntse el Ő, hogy mit akar kezdeni az Anyukájával. Maradni egy zsarnok személyiség szoknyája mellett, vagy élni a saját életét, amelyben egy ici-pici kis rész juthat az anyjának is, ha nem marja el végképp maga mellől a fiát. A pénzzel kapcsolatban: ha a fiú százezreket keres, akkor /ha valóban szükséges/ adjon 30.000,-Ft-ot. De ha 100 körül keres és albérletben laktok , akkor még a 10.000-nek is helye van nálatok. Majd, ha gyerek lesz, akkor a baba fog nélkülözni a nagymama miatt???!!!
2014. márc. 16. 19:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/29 anonim ***** válasza:
66%
Azt, hogy Ő kerül ki győztesen úgy értem, hogy Te idegileg tönkremész a nagy akarásban, Ő meg röhög a markába.
2014. márc. 16. 19:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/29 A kérdező kommentje:
Köszönöm az újabb válaszokat is. Engem ebben az egészben tényleg csak az bánt, hogy elég nehéz manapság egyébként is talpon maradni, főleg előre lépni és mivel szeretnénk gyerekeket pár év múlva, szeretnénk már most elkezdeni spórolni. Viszont fizetni kell az albérletet, a párom 50ezret fizet havonta diákhitel törlesztést, enni kell, tisztálkodni kell és a kettőnk fizetéséből is alig fogunk tudni félrerakni ennyi kiadás mellett. Az én anyukám sokkal rosszabb anyagi helyzetben van, mint a párom anyukája, gyakorlatilag alig jön ki a havi keresetéből, ő is hitelt fizet, mégis kifizette a telefonszámlámat, mert oda megy a csekk és tudta, hogy meg vagyunk szorulva. Sosem kértem erre, sőt ragaszkodtam hozzá, hogy kifizetem neki, de nem vette el a pénzt. Én ezt tartanám normálisnak, hogy egy szülő segítse a gyereket, de ha már segíteni nem is tudja, vagy nem akarja, akkor ne próbálja minden eszközzel megakadályozni, hogy boldogulni tudjon. Én ezt nem tudom megemészteni. Amikor meg én voltam olyan helyzetben, akkor én segítettem anyának, egy családnak inkább erről kellene szólnia. Nem értem...:(
2014. márc. 16. 19:54
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!