Anyósom 3 hónap múlva jön nyugdíjba, de már most azt szajkozza, hogy ő mindennap jönni fog hozzánk az akkor 7 hónapos unokájához! Sajnos egy faluban lakunk így távolsági akadálya nincs?

Rosszindulatú az, aki azt hiszi, hogy éjjel-nappal minden nap ott fog ülni.

Ti még nem mondtatok, vagy valamelyik szerettetektől sose hallottatok olyat, hogy ha egyszer lesz időm mindig ezt vagy azt fogom csinálni?

Hát mennyire életszerű már az a helyzet, hogy drága mama ott lebzsel folyton a gyerek mellett. Egyáltalán nem az. Gondolom ez a kijelentés inkább úgy értendő, hogy amikor tudok megyek. Csak amikor az ember izgatott, és azt hiszi hogy mindenre lesz ideje nyugdíjas korába, akkor egyszerűen örül. Ezt az örömöt és izgatottságot vezeti le.

Az én anyukám év végén fog nyugdíjba menni. Már alig várja. Mindig arról beszél, hogy milyen nehéz ez az utolsó néhány hónap a 40 év végeztével, valamint sokszor szóba kerül, hogy majd miket fog csinálni. Egyszerűen tervezget.

Szóval nem kellene ezen ennyit agonizálni. Majd a mama is rájön, hogy még kevesebb ideje lesz mindenre mint amikor dolgozott.

Ilyenkor nem a látogatás a probléma, hanem az, hogy nagyon nyomulós valaki, esetleg szeret mindenbe beleszólni.

És nagymama ide vagy oda, nem kell állandóan a gyerekek nyakán lógni. Ez az idősödő nők problémája, akik nem tudnak mit kezdeni magukkal miután nyugdíjba mennek.

Fenn kell tartani egy egészséges egyensúlyt, hogy ne utálják ki az embert. és meg kellene kérdezni a fiatalokat, (akik külön család), mennyi az az időt, amit kellemesen el lehetne tölteni.