Komolyan! Te mit tennél ebben a helyzetben?
Imádom a férjem, és az anyósom is, az apósom viszont (elváltak) nagyon nehéz eset.
Mióta megszületett a kisfiunk (1 éves) minden vagyok, csak jó anya nem. Olyanokat kapok, hogy 9 hósan minek szoptattam még, szeméttel etetem (joghurt) és hogy ők egészen máshogy nevelnék. Rendszeresen részegen ideállít, és a beszélgetés során folyton átmegy szidalmazóba, hogy a gyereknek nem főzelék kell, hanem normális kaja, hogy minek használok még eldobható pelenkát, hogy hogy nézek ki (van rajtam olyan 15kg plusz sajna), hogy a férjem miket csinált kamaszkorában (iskolai gondok a válás miatt), meg hogy mennyit bulizott fiatalként.
3 éve ezt hallgattam, és kibuktam, megmondtam, hogy soha többé nem viszem a kicsit hozzájuk, ők jöhetnek, de csak ha józanok, most meg én vagyok a kiskirálylány, aki hisztizik...
Ti mit tennétek?
Elvinnétek hozzájuk a kicsit? (soha nem fűtenek, pedig gazdagok nagyon, a kicsi végig kabátban van)
A férjem mellettem áll, csak sajnálom, hogy most ő is rosszban van az apjával, bár szerintem az apja azt sem érdemelné meg, hogy meglátogassa, mivel gyerekkorában verte, majd a válás után elhanyagolta őt, és olyan is volt, hogy ellopta a fizetését, mielőtt a párjával - aki nem kicsit gazdag- összejött volna...
Én az első ilyen után rá sem nyitottam volna az ajtót, de az biztos, hogy a férjemnek is nekiestem volna, ha ő ezt hagyja, vagy legalábbis normálisnak tartja, mert gondolom ez a helyzet, ha te ezt 3 évet hallgattad már, meg mindig menni kell a kabátos gyerekkel.
Nem is értem mi a kérdés. Minek van szükségetek az ilyenre az életetekben? Azt megértem, hogy a férjed a gyerekkorában történtek ellenére adott volna neki még egy esélyt, mert mégis az apja, de hogy nem tűnt fel neki, hogy jobb nélküle? Lehet, hogy tudva, tudatlanul azért nyeltek, mert mégis jó a gazad rokonnal kapcsolatot tartani, sose lehet tudni alapon?
Hát, gratulálok, komoly vagy, nagyon!
Még majd azt is várd meg, míg egyszercsak felpofoz, vagy kidob a házadból, aztán köszönd meg a galamblelkeddel!
Miért tűrsz meg egy alkoholistát a gyereked közelében? Azt gondolom tudod, hogy a gyereket leginkább példával lehet nevelni (sajnos a rossz is ragadós, azt szeretik csak igazán)?
Miért tűrsz meg valakit az otthonodban, aki úgy bánik veled, mint egy felmosóronggyal? Fordított esetben, ha a te szüleid bármelyike ilyen minősíthetetlen hangnemben beszélne a férjeddel, a minimális tiszteletet sem adná meg neki, te ezt tétlenül hagynád (az apósoddal kapcsolatban úgy nézem, röhej maga a szó is - tisztelet)?
Miért tűröd, hogy a gyerekedet egy látens vagy nem annyira látens alkoholista ilyen mérhetetlen undorító anyagias viselkedésre és gondolkodásra nevelje?
Én készülök előbb-utóbb szóvá tenni anyósoméknak (most már lassan akkora a kicsi, hogy itt az ideje), hogy nálunk nem a pénz az isten és mindennek az alfája és omegája, ugyanis nekik, hogy rövid legyek szokásuk a rokonság pár éves gyerekeit pénzzel motiválni, sajnos. Amit én nem óhajtok a mi családunkban meghonosítani, mi dícsérettel és magyarázattal nevelünk, nem különféle pénzösszegek kilátásba helyezésével, amúgy is az a véleményem, hogy egy gyerkenek nem kell pénzzel foglakoznia, arra vannak a szülei!!! PL. a ruhákon lévő zsebek arra vannak, hogy abba pénzt kell kunyerálni, mint egy koldusnak (nem mintha adnának, de hál istennek, legalább nem kell hálálkodni, amit véletlenül adnak sem költöm el, elteszem az utolsó fillérig, hogy ne mondhassák, hogy abból öltöztetem!) Szóval ez egy ilyen mézesmadzag az ilyen túpusú embereknél, más kérdés, hogy röhejesek tőle - apósod is mivel kérkedik, a máséval?! Miből akar egy millát (vagy tizet? már nem emlékszem) adni, az élettársáéból? Ahhoz neki mi köze?
Miért hagyod, hogy megalázzon, mint nőt a férjed előtt, ennyire senki nem lehet tiszteletlen önmagával szemben!
Ha jól értettem, még te fogod vissza a férjedet, gondolkodj már el a fentiek fényében, hogy tulajdonképp miért teszed ezt, netán valami jótékonysági díjat vársz érte?
Miért nem iktatod ki az életetekből ezt a bunkó viselkedésű energiavámpírt, aki csak árt neked, a családodnak, a gyerekednek?
Hát ja, van akinek csak a sokkterápia segít, bár én azért arra biztatnálak, hogy gondold át a következőt: az okos a más kárán tanul, a buta a magáén, az ostoba a magáén SEM!
Ne légy ostoba, nem mindenki tud és lehet mindig mindenben okos, de ostobának sem kell lenni. Ez az ember mindig csak rosszabb lesz, jobb biztosan nem, az én tűrőskálámon bőven elérte volna már azt a szintet, ahonnan többet (sőt azt sem) nem bírnék már elviselni.
Nincs mit tisztelni azokon az embereken, akik magukat sem tisztelik, nem beszélve arról, hogy remek példát mutatsz ezzel a gyereknek is!
15ös voltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!