Az apósom egy zsarnok, a leendő gyerekeinkre kényszeríteni akarja a sielést, nekem erről más a véleményem, hogy oldjuk a konfliktust?
Az apósomék elég gazdagok, és amolyan síparadicsom - luxussport rajongók. A vőlegényemet és a tesóját kiskoruktól sieltették, snowboardoztatták. Az apósom elég zsarnok, ő a főnök a családjukban. Mindenki hallgat is rá persze. Eddig még nem volt köztünk nagy súrlódás, mert én mindig visszavonultam, de eléggé kezdem már unni.
Meghatározta a fiának, hogy mi legyen (közgazdász) noha ő színész akart lenni, de az apjától annyira félt, hogy bele se mert gondolni. Meghatározta, hogy a gyerekei szabadidejükben a kertjeiket túrják, mert az a jó. Mert ő így gondolja. (Van benne persze jó is.)
Az egész életét belőtte a gyerekeinek, hogy hány évesen mit csináljanak, mert ő tudja, mert ő mindent jól tud.
Most már arról beszél, hogy majd az unokáinak - mellesleg az én gyerekeim - három évesen vesz síléceket, mert jobb ha minél hamarabb szokják a téli sportokat.
Tervezget, előír, és a vőlegényem szó nélkül tűri.
Nálunk a sielés nem volt divat, mi korcsolyázni szeretünk, szerintük ez nem túl "menő".
Én személy szerint viszolygok a sieléstől, az összes ismerősöm kivétel nélkül szenvedett már síbalesetet, és tudom, mennyire kockázatos, a gerincnek, az egész testnek.
Nem akarom, hogy a gyerekeim sielni tanuljanak.
És most, vessetek meg akár de önző leszek, nem akarom, hogy nekem is mindig mennem kelljen ilyen helyre, mert akkor nekem is tanulnom kell, hiszen az anyukájuk vagyok, hogy néz ki, hogy én nem megyek, nem vinne rá a lélek a picijeimet nélkülem hagyni ilyen helyekre, vagy bárhová menni. Nem, ezt nem fogom megengedni.
És már most parázok, hogy nagyon nagy veszekedések lesznek, mert ez az átkozott apósom mindenkinél okosabbnak hiszi magát, és képtelenség meggyőzni.
Mit tanácsoltok, akiknek van tapasztalat ilyen "harcokbax"?
válasza:Nem, nem vagyok eltévedve.
Az apósomat igenis valaki nagyon megnevelhetné már.
A vőlegényem tart tőle.
Szerintem nem ismered annyira a körülményeket, hogy ilyen fraccos választ adj, de persze, az oldal lehetőséget ad ilyenekre is.
Passiflora:
Az hogy elhagytad, a szövegkörnyezetből nem következik, hogy utólag nem mentél vissza hozzá.
Ezért kérdeztem csak, mert elképzelhető.
Persze, a lélektani dologban amúgy igazad lehet, de most ez nem az az eset volt, indazonáltal, érzékeltem a fájdalmat, ami a válaszodból sugárzott, nehari, ha olyat írtam, ami esetleg felszínesnek tűnt.
A megnevelni csak olyan irodalmi elszólás. :)
Nyilván azt értem alatta, amit kell.
A helyzet viszont tényleg úgy néz ki, hogy ez a sielés dolog a leggázabb. A többiben még tudunk kompromisszumot kötni velük.
válasza:Kedves Kérdező!
Tökéletesen igazad van abban, hogy "a szövegkörnyezetből nem következik, hogy utólag nem mentem vissza hozzá."
Lehet, hogy ezek szerint inkább nálam működött a "szelektív olvasás", mikor ezt a lehetőséget nem olvastam ki a Te soraid közül? :-)
Elég sokáig érlelődött bennem az a döntés, és akkor mondtam ki, amikor már fel sem merült bennem, hogy lenne "visszaút", mert tényleg akkor hoztam meg, amikor már úgy éreztem, hogy mindent, amit én képes voltam megtenni a változás reményében és érdekében, már megtettem.
A saját lehetőségeimet kimerítettem, és eljutottam arra a felismerésre, hogy nem akarom a saját boldogságomat, családi harmóniámat mások (nem túl finom) érzelmi játszmáitól függővé tenni, sem gyerekek nélkül, de a reménybeli leendő gyerekeinkkel még kevésbé.
Nálam egyébként éppen az adta az utolsó lökést, mikor belegondoltam, hogy ha a Párom Édesanyjának arról is ugyanolyan határozott elképzelése lenne, hogy a gyerekeinket hogyan is kéne nevelni, mint minden másról, ami kettőnk életével volt kapcsolatos, és ezen a téren is ugyanolyan mértékig szeretné, hogy az ő akarata érvényesüljön, mert ő (részben a kora és az élettapasztalata miatt) nyilván ezt is jobban tudja, akkor azt hogyan tudnám komolyabb konfrontációk nélkül kezelni.
Amúgy egy kifejezetten szelíd, kedves, béketűrő, türelmes és alkalmazkodóképes embernek tartom magam, (olyan jellegű a munkám is, hogy emberekkel foglalkozom egész nap, és nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, kapok másoktól ilyen tekintetben), de én úgy éreztem, hogy egy ilyen helyzetben előbb-utóbb vagy én őrlődnék fel az örökös feszültségtől, vagy a kapcsolatunk romlana meg, ha rám hárulna a feladat, hogy kiálljak a saját elképzeléseink és döntéseink mellett a Párom helyett.
"érzékeltem a fájdalmat, ami a válaszodból sugárzott, nehari, ha olyat írtam, ami esetleg felszínesnek tűnt"
Abszolút semmi olyat nem írtál, amit felszínes lett volna, igazából nem is nagyon értem, hogy miért merült fel benned, hogy lenne bármi okom esetleg neheztelni.
Másrészt annak idején természetesen volt bennem emiatt nem kevés fájdalom, de már rég nincsen, és a mai napig örülök, hogy így döntöttem. Se Vele, sem az Édesanyjával kapcsolatban nincsen semmi rossz érzésem, úgy fogom fel, hogy nyilván mind a hárman azt tettük, amit a legjobbnak láttunk adott helyzetben, a legjobbat, amire képesek voltunk.
"A helyzet viszont tényleg úgy néz ki, hogy ez a sielés dolog a leggázabb. A többiben még tudunk kompromisszumot kötni velük."
Ha tényleg az a "leggázabb" az Apósod részéről, hogy szeretné, hogy az ezután születendő unokái majd megtanuljanak egyszer síelni, akkor lehet, hogy nem is akkora "zsarnok"? :-)
Ha igaz, hogy "a többiben még tudunk kompromisszumot kötni velük", akkor szerintem ezt is sikerül majd megoldanotok valahogy.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!