Ez csak szerintünk volt szemétség?

Az apósom felesége (nem anyósom, elváltak, anyósomat imádom) tegnap átjött, és azt mondta, hogy szeretné, ha náluk aludna a kisfiunk (9 hónapos). Máté még szopizik, és mondtam, hogy természetesen nem aludhat sehol, csak itthon, mert még nagyon kicsi, de ezt ők is tudták, hogy még sehova nem engedem. Erre úgy tett, mintha nem mondtam volna semmit, kérdezgette, hogy milyen ruhákat rakok neki, amiben alhat, majd a férjem nyomatékosította a dolgot: "Mondta Hajni, hogy nem aludhat még ott, majd ha picit nagyobb lesz...."

Erre a mama azt mondta a férjemnek, hogy "te meg egy papucs vagy, amiért a seggébe bújsz ennek a begyöpösödött nőnek..."

Volt kis szóváltás, de nyugodtak maradtunk, és Máté nem aludt ott. (természetesen.)

Ma viszont hívott apósom, hogy a férjem, meg a kicsi mehet, de én ne merjem betenni a lábamat a házukba.

Hiába magyarázom, hogy nélkülem nem tud elaludni, hiába mondom, hogy mi vagyunk a szülei, mi döntünk, le van tojva, csak fújják a magukét...

Mégis hogyan kéne mondani, hogy fel is fogják?