Van/Volt már olyan barátotok/férjetek, akinek az anyjától kivert a víz?

Hogyne!

A srác anyja megszállottan utált. Nem mondom, hogy tökéletes vagyok, mert senki nem az, de nyilvánvalóan látott volna inkább a föld alatt, mint a fia mellett.

Évente 2x egy hetet voltunk egymás társaságában, de az a 2 hét idegi kiképzés volt.

Leszólta édesanyámat, hogy rossz anya, mert 19 évesen nem kísért el orvoshoz. (Nem is igényeltem.)

Apukám rákban halt meg, így amikor tesómnál is láttak valamit a tüdőszűrőn, aggódtam. Közölte, hogy túldramatizálom.

Turkált a cuccaim között. Annyira senkinek tartott, hogy megmutatta: HOGY KELL HÚST PANÍROZNI!!!

Nekem volt ilyen barátom, de az apja rühellt engem. Fizikai munkás család volt, én egyetemista voltam. Az apjának az volt a rögeszméje, hogy felesleges diplomázni, csak az időt húzza vele az ember, és csak léhűtők járnak oda. Részben igaza volt, de én pont nem olyan szakra jártam, ahol lebzselni lehetett akár egy napig is. Ezt folyamatosan a fejemhez is vágta.

Az apukája apja is utáltam engem, de ő nőgyűlölő volt. És nagyon bökte a csőrét, hogy tanultabb vagyok a fél családnál, és meg merek szólalni, véleményt nyilvánítani az ebédlőasztalnál, és nem kussban mosogatok hátul.

Aztán egy idő után kibújt a szög a zsákból, és kiderült, hogy a kedves fiacskájuk sem különb. Szóval léptem.