Jól kijossz az anyósoddal? Igazán kedveled, vagy csak egy huvos udvariasság és pár lépés távolság?

Jól kijövök vele. Talán azért is, mert fiatal és fiatalos, nem tudom. Illetve szimpatikus az alapvető életszemlélete is. Vidám, pörgős, látszik rajta, hogy élvezi az életet. Úgy bulizik, mint én :)

Emellett hálás is vagyok neki, mert párkapcsolati szempontból nagyon jó nevelést adott a fiának. Aki számára természetes, hogy például ő is főz és részt vesz a háztartásban, gyereknevelésben.

Múltkor pont akkor látogatott meg, amikor nagyobb vacsorát csináltam, és másnap amikor telefonon beszéltünk, hallotta hogy megint valamit főzök. Szó szerint leszidott, hogy ne kényeztessem el a fiát :)

Volt előtte jónéhány anyukával dolgom, mindenkivel jól kijöttem. De ennyire még senkivel :)

Elvagyunk egymással. Nem veszekszünk, mert igazából, ha meglátogatjuk akkor a fiával foglalkozik nem velem. Én mondhatni dísznek vagyok ott. És nem szólok bele a beszélgetésbe, csak ha kérdez.

Volt korábban egy olyan eset, amit nagyon megjegyeztem magamnak...bár ez a férjem hibája is volt. Annyi a lényege, hogy a férjemnek nem tetszett valami ami csak az én dolgom, és rám küldte az anyját, hogy ossza az észt nekem. És ő pont azt választotta hogy nem félrehívott, hanem az egész családom előtt nyíltan kezdett el nekem pampogni, olyasmiről, amihez semmi köze.

És még anyám szavába is belepofázott mikor védeni akart engem vele szemben.

Na ezért nem mondhatom hogy szeretem őt! Mert akkor bunkó volt. És aztán úgy viselkedett mintha mi sem történt volna....

Felszínes a kapcsolat, de nem utálkozunk egymással. Havi 1x látogatjuk. A fiával jól elbeszélget, meg társasozunk egyet közösen és csókolom a következő alkalomig.

Ennyi.

Sajnos az a típus vagyok aki nem felejt. Főleg úgy, hogy bocsánatot se kért. Főleg anyámtól.

Plusz, az esküvő után, elkönyörögte a férjemtől az utolsó fillérünket is....mondván kölcsön, pedig akkor nekünk is kellett volna. És azóta se láttuk azt a pénzt. Pedig állítólag kölcsön kérte...

27/N