Az anyósom egy ágyban aludt a párommal, amíg én távol voltam üzleti ügyben. Te mit szóltál volna ehhez? Az én érzéseim a furcsák vagy jól látom szerinted?
Sziasztok!
Több, mint egy éve vagyunk együtt a párommal, együtt is élünk. A párom édesanyja velünk egy városban lakik, 5 perc sétára tőlünk. A múlt héten üzleti ügyben el kellett utaznom és három éjszakát távol töltenem. Ezeket az éjszakákat a párom édesanyja nálunk töltötte. A párom hívta át őt, hogy ne legyen egyedül az anyukája. Nekem ez még okés lenne valahogyan, bár mondom 5 percre lakunk egymástól és jó a kapcsaltuk, heti szinten szoktak találkozni. De mint kiderült egy ágyban aludtak, magyarán az én helyemen aludt az anyós-jelöltem. Hát nekem ez nagyon furcsa és őszintén szólva rosszul is esik.
A történethez hozzátartozik az, hogy a páromat és testvéreit egyedül nevelte fel az anyukájuk, a párom a kedvenc gyerek. (a másik két gyereke más városban lakik) Véleményem szerint az anyós-jelöltem egy mártír és érzelmileg zsarolja a páromat, mégha nem is tudatosan. Pl. olyanokat mond neki, hogy neki nehéz feldolgoznia, hogy elveszíette a fiát, meg hogy ő már nem fog kelleni senkinek sem, ő csúnya, ronda, buta, stb.
Ti hogyan reagálnátok le ezt a helyzetet a helyemben? Nagyon nehéz helyzetben vagyok, mert bármit is mondok, úgy fog lejönni, hogy én féltékeny vagyok és hogy el akarom marni az édesanyja mellől a páromat, holott ez nincs így. Nagyon jó dolog, hogy szereti és tiszteli az édesanyját, de szerintem ez már nem egészséges.
Lehet, hogy csak azért nem bírom megérteni, mert engem nem majomszeretettel szeretnek a szüleim, nem tudom.
30 felettiek vagyunk mind a ketten.
Előre is köszönöm, ha válaszolsz.
Hát ez több , mint fura...
Nem volt máshol hely a lakásban, ahol tudott volna aludni?
Azért már felnőtt a párod is jó ideje! Ő mit mond ezzel kapcsolatban?
Hát én tuti ledöbbennék, ha ez történne, nem tudnám hova rakni a dolgot.
27N
Nem hagyhatom ki, hogy jobb, mintha a szeretőjével aludt volna.:D
talán kissé fura, de túlreagálod szerintem.
De lett volna hely, két szobás lakásunk van.
Próbálok elsőzör lenyugodni, mert nem akarom túlreagálni.
Nekem teljesen más a kapcsolatom a szüleimmel, mint a páromnak az édesanyjával. Talán ezért olyan furcsa nekem ez az egész...
Azért tartom durvának, mert még a kapcsolatotok elején jártok és már most ilyen jellegű problémák merülnek fel. Ha egyszer összeházasodtok és gyerekeitek is lenne, akkor ezek a problémák meghatványozódnak majd. Tényleg nehéz helyzetben vagy szerintem is, mert jól látod a következményeket amit a párod még nem, számára ez természetes.
Ha mindenképp a pároddal szeretnél maradni (és miért ne tennéd ha jól megvagytok egymással) akkor szerintem a távolság jót tenne, vagyis el kellene költözni minél messzebbre az anyóstól, mert előbb-utóbb akaratlanul is belemászik az életetekbe, az ő akarata fog érvényesülni mindenben, te meg mint egy kívülálló nézheted ahogy a fejed fölött döntenek.
De ezt nem így kéne előadni a párodnak, valami más ok miatt költözzetek el.
Én nem érzem, hogy ez olyan tragikus lenne. Azért az alvás nem egy olyan hú, de intim dolog, semmi baja nem lesz az embernek tőle. Én 25 éves vagyok, mégis szoktam pl. a barátnőmmel is egy ágyban aludni néha, mert akkor elalvásig beszélgetünk, és az olyan jó. De olyan is előfordul, hogy amikor elutazom a szüleimhez, épp apával alszom egy ágyban, na bumm. Szerintem nem kell ekkora feneket keríteni a dolognak.
Igazából nem is ezzel van itt a probléma, hanem hogy amúgy is a begyedben van az anyós a mártírkodásával. Ami viszont jogos és finoman szólva is bosszantó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!