Nem enged el Párom, és szeretek vele élni, de anyós megőrjít?

lassan 3 éve élek Párommal és a szüleivel.

Az anyós mondta, hogy költözzek ide, mert így jobb lesz a fiának, nekem is, mert a suli helyben van (Bp.)

Többször haza akartam menni, sőt 1x már haza is mentem, vittem a cuccaimat is, de értem jött Párom (akkor még volt autó, már nincs) autóval és könyörgött, hogy menjek vissza... visszajöttem.

De hiába. Szeretlenséget, bunkózást, körzönyt kapok az anyjától. Nem érdekelne, de látványosan kimutatja, hogy megbánta, hogy idejöttem... én szívesen jöttem, akkor minden mesebeli volt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen... mindent a fiáért, a menyért meg semmit, őt a pokolba kívánná.

Mert, hogy nem olyan lány/gyerek korom volt mint neki, és mert nem oylan a természetem, így már szart se érek...

Párom egyáltalán nem enged el, és anyukám is azt mondja, maradjak itt, mert ha haza megyek még rosszabb lesz (családi veszekedések, néha földhöz csapkodás és pofon is van).

Ti mit tennétek? pénzem nekem nincs, még tanulok, elég sok órám van. Párom csak 1 hónapja dolgozik, az édesanyuka nem engedi. Amikor mondta az albérletet ( de mibőőőőől) akkor ordibálás és sírás volt, hogy nem megyünk sehova....

szeretnék lépni innen, de hova, kihez?