Rémeket látok, egyszerűen nem tudok hinni az anyósnak, jogosan félek? Vagy van vmi megoldás?
Sziasztok!
Párommal babát várunk,márciusra vagyok kiírva,első baba.
Anyagi körülményeink eddig nem voltak túl jók,de egy közepes szinten megéltünk.Ez persze lehetett volna magasabb is,ha anyósom nem kéregeti el a párom összes pénzét.
Kezdetben volt 200 000 Ft megtakarítása páromnak,amit 2 hónap alatt az anyja elkéregetett,ilyen-olyan jogcímen.
Ekkor még albérletben éltünk.Majd oda kellett költözni anyóshoz,mert csak halmozta a számlákat,meg folyamatosan személyi kölcsönöket vett fel,amit végül abszolút nem tudott fizetni.Ezért fel kellett mondanunk az albérletet,mert a páromnak segítenie kellett az anyjának,hogy a bank a lakáshitel (mert az is van) miatt ne vigye el a házat.
Így ott éltünk egy 8-9 hónapot,én havi 20 ezret fizettem azért,hogy lakjak.Plusz ezen kívül magamnak álltam a kaját is,de ez szinte lényegtelen.
Ezen felül rengeteg állatot tartanak (kutya,macska) amiről nem tudnak mindig gondoskodni,és rendszeresen én fizettem a több tízezer ft-os orvosi számlát,vagy épp a speciális tápot,amit mindig visszakaptam,legalábbis ígéret volt rá,de pénz soha.
Na most jön a baba,párommal elköltözünk és be van húzva a fék anyós felé.Párom fizetésének 70-80%-a landolt az ő zsebében,plusz a saját fizetése,plusz a párom átvállalta a havi hiteltörlesztést,ami 30 ezer ft havonta.
Mindezt úgy,hogy van egy felnőtt húga,aki nem dolgozik,mert az anyja a széltől is félti,hogy bármilyen munkahelyre nem mehet.Tehát ő csak otthon van és lényegében egy kanapédísz,mert otthon sem tesz többet.
Most örököltek együtt 1,2 millió forintot.Az anyjának 240e jár belőle a maradék pedig a páromé és a húgáé 50-50 arányban.A pénzt megkapták,párom leült az anyjával megbeszélte,hogy mi elköltözünk,saját életünk lesz,nem fogja őt támogatni,mert nincs annyi pénze.Az anyja a lányával marad,a pénzük így közel 7-800 e ft egyben,plusz az anyja fizetése.Ebből tudnák rendezni az adósságokat és maradni annyi,hogy x ideig megéljenek.A többi nem érdekel.
Viszont már most látom,hogy hirtelen bejött a pénz a házhoz,és elmentek a fressnapfba (állatbolt,ha valaki nem tudja) ahol 45 EZER!!! ft értékben vásároltak minden sz_rt a kutyáknak cicáknak stb.
Most teljesen bepánikoltam,hogy ezzel a mentalitással 1 hónap alatt elverik az összes pénzüket és megint a páromra fognak járni pénzért!
Nem tudom jogosak-e a félelmeim,vagy hogy ebben a helyzetben mit lehetne tenni,de nagyon kétségbe vagyok esve.Főleg,hogy nem várhatom el a páromtól,hogy válasszon az anyja,meg közöttünk,bár a szívem szerint mondanám neki,hogy a gyerekére kell elsősorban koncentrálni,anyuka pedig a családunk után következik.De azt sem akarom,hogy ő folyamatosan stresszeljen emiatt,hogy cserben hagyja az anyját,mert ő sajnos ilyen lelkis.Mindig mindenkinek mindenben segíteni próbál,főleg mióta meghalt az apukája.
Nem tudom mit kellene tennem...
Nem akarlak elkeseríteni, de nekem egy barátnőm volt hasonló helyzetben. Szinte ugyanez a felállás volt.
Ott a vége bizony válás lett, mert hiába született meg a közös gyerek, a férj továbbra is próbált ugye az anyjának is segíteni, folyton bajban voltak anyagilag, ami végül teljesen tönkretette a házasságukat.
Ne várj csodákat, sem az anyósod,sem a férjed nem fog megváltozni gyökeresen.
Szerintem az nem "csoda" kategória,hogy egy felnőtt ember,belátja az anyagi korlátait és annak fejében dönt,főleg annak tudatában,hogy gyermeke születik,őt illet MINDEN elsősorban.
Ismerem a páromat,eddig nem volt "kötelezettség",értem ez alatt,hogy a saját jólétéből áldozott az anyós kiadásaira,ami szíve joga.
De most fordul a dolog,az első a gyerek és a SAJÁT család,ami jelenleg én vagyok és a gyermeke.
Úgy gondolom,hogy képes rá,főleg,hogy az anyósék is megélnének,ha a kedves sógornőm nem egy kanapédísz lenne,hanem eltolná a kis popóját dolgozni.
Ezzel ő is tisztában van,ezért számomra egy világ omlana össze bennem,ha ilyen körülményekkel a gyermekétől venne el az anyja miatt!
Bízom benne,máskülönben nem babát várnék tőle,hanem pakolnék és elköltöznék :)
Mint mondtam,ismerem.SEMMI nem fontosabb neki,mint a gyermeke.
Amúgy a gyermekvállalás miértje és hogyanja nem vitakérdés,a körülményekről senki nem tud semmit,úgyhogy azt a véleményt tartsa meg magának.
Köszönöm a válaszokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!