El fog majd fogadni valamikor az anyósom?

"El fog majd fogadni valamikor az anyósom?"

Fogsz-e majd normálisan viselkedni?

Remekebbnél remekebb tulajdonságaidat sorolod fel kérdező.

Az egy dolog, hogy az ember tetovált, piercinges, az én párom is az, ennek ellenére imádja a családom (a nagymamám főleg érdekes módon), mert egy illedelmes, előzékeny, udvarias, normális ember, aki sokat mosolyog és mindenki el tud vele beszélgetni, semmi panaszuk nem lehet rá.

Te viszont emellé visszabeszélsz, ócsárolsz másokat, és a leírásod alapján egy link alak vagy akinek semmilyen munkahely nem felel meg...nekem erről nem az "igényes" jut eszembe.

Az anyósnak nem visszapofázni kell, ha jó kapcsolatot akarsz vele kialakítani, hanem illedelmesen elmagyarázni a te nézőpontodat is, ha félreértésetek van, de tiszteletben tartva az övét is!

Hát nem tudom minek esnek így neked, bezzeg ha nem írtad volna, hogy van tetoválásod, akkor mindenki azt tanácsolta volna, hogyha anyós beszólogat, akkor ne hagyd magad. Ez gyakorlatilag minden kérdésben látható itt, hogy te se hagyd magad, meg a párod is védjen meg. Erre itt meg közlik, hogy te mekkora hülye vagy.

Na meg mivel nem idő számításunk előtt óta van egyetlen munkahelyed, azért már rögtön link alak vagy. Nem is tudom, ha valaki továbbképzi magát, mert amiket csináltál, ahhoz azért nem árt szakma, és úgy gondolja, hogy jobb lehetősége van, akkor általában az előzőt ott szokta hagyni, ebben mi a linkség?

Az se tőled függ, hogy a lánya tetováltatja magát, az én férjem például az az igazi lányos anyák álma férfi, jól fésült, jól öltözött, se piercing, se tetoválás, nem is lesz neki soha, még borostát se növeszt, én meg mellette találtam el, hogy én kitetováltatom magam nem is kicsit.

Egyébként nekem is volt anno ilyen barátom, apám elég válogatós volt, de ezt a srácot szerették, mert volt közös hobbijuk, meg mindig szórakoztató volt társaságban, jókat lehetett röhögni a sztorijain, ez tetszett mindenkinek. Aki nem ismerte, az meg folyton mondta apámnak, hogy hogy engedheti, hogy szóba álljak egy ilyennel. Ő meg azt mondta, hogy neki legalább nem kell félteni a lányát másoktól, ha vele elengedi valahova, ha már ilyen ijesztő. Szóval ők végül is szerették, függetlenül attól, hogy nézett ki, mert ki lehet jönni vele.

Na de. A férjem, a fent említett jó fiú az kezdettől nem volt szimpatikus se anyámnak, se apámnak. Még nem is ismerték, de már utálták. Minden bajuk volt vele! Gondolj bele, már együtt éltünk, de még nem voltak hajlandóak találkozni vele, mert annyira nem bírták elviselni hogy én vele járok. Végül aztán mégis sor került rá. Nem mondanám, hogy megszerették. Az áttörést az hozta meg, mikor látták, hogy mennyire szeret engem. Anyám azt mondja, hogy egyszerűen úgy néz rám, látni rajta, mint egy istenre. Mindenben segít nekem, kímél engem, nem veszekszik velem stb. Szóval ők csak emiatt fogadták el. Mindegy volt nekik milyen, egyszerűen zsigerből tiltakoztak ellene, de mikor látták, hogy valósággal rajong értem, akkor rájöttek, hogy úristen, jobbat nem is találhattam volna.

Pedig elég sok dolgot hagytam félbe, terveztem át, aminek alapból nem örül egy szülő, a férjem meg ugye hagyja, mert mindent hagy, de egyáltalán nem az ő rossz hatásának tudják be, hanem a felnőtt gyerekük hülye döntéseinek. A férjem az szent, mióta látják, hogy mennyire imád.

A remény hal meg utoljára, ahogy mondani szokták :)

Amúgy mivel Te vagy a fiatalabb és te érkeztél a családba, neked kell többet tenned azért, hogy elfogadjon. Biztos nehéz dolgod van egy olyan anyóssal, aki csak a tetkók meg egyéb külső díszítők miatt ítél el, de azért nem lehetetlen vállalkozás, csak nem úgy kéne hozzáállni hogy "sárkány" meg ilyenek. Az idő neked dolgozik. Mutasd meg neki, hogy szereted a lányát, hogy ketten jól elvagytok, hogy haladtok előre, egymás mellett fejlődtök is. Más is gyarapszik nem csak a tetkók száma :) Ha tisztelettel maradsz irányába akármennyire is nehéz és akármennyire is nincs igaza, akkor idővel megenyhül a legkegyetlenebb anyós is. Hajrá!