Szerintetek ez gáz, illetve nektek ez idegesítő lenne?
Sziasztok,normális válaszokat szeretnék!
Beszólogatásoktól kíméljük meg egymást,tanácsot szeretnék kérni,hogy ilyen esetben mit lehet tenni?
Elmesélem mi a sztori!
A párom anyja a közelben lakik,pár utcával
odébb,mint mi!
Párom 25,én 23
Az anyja minden áldott nap felhívja,van hogy reggel,mikor alszunk,hogy menjen át hozzá,egyen,hozzon kaját,egyedül van legyen ott egy pár órát vele (a lányával él)
Persze elviselném,hogy felhívja,bár igaz minimum 2 naponta átmegy párom,de van olyan,hogy egy nap kb 10X felhívja őt.....
Ha elmegyünk valahová,nyaralni,kikapcsolódni,szintén hívja mobilon legalább napi 3x,4x
Hol vagyunk?
párom miért nem maradt otthon?
miért kell eljárkálnia?
Miért nem lehet otthon maradni?
Mikor megyünk haza?
Ha páromat felhívja,hogy menjen át,de ő nem megy át,akkor rá fél órára,megint felhívja,hogy miért nem megy át?Hol van már?
Ha eljön hozzánk,megszól mindent!
A kuka miért van tele?
(nem vitték el a szemetet a szemetesek,nem tudtuk kiüríteni)
Az a szőnyeg,miért van ott?
Miért koszos a parketta? stb......
Normális,hogy ez engem kezd nagyon idegesíteni,vagy velem van a baj?
Ha páromnak csak megemlítem,hogy szerintem ez nem normális,akkor ideges lesz,mert szerinte féltékeny vagyok,hogy engem nem keresnek ennyit a szüleim (ez nem igaz,én havonta egyszer,vagy kétszer megyek el hozzájuk,
hetente egyszer telefonálok velük,nekem ez elég,szeretem őket,de az önállóságot is,és tudom anyum szeret mindenbe beleszólni,illetve beleokoskodni......
Volt rá példa 80%-os!
De mint a párom is beismerte,nagyon kifigyeli az embert,mit eszik,mit csinál,elmegy wc-re,vagy kezet mosni.....
kényelmetlenül érzem magam nála,sokáig nem voltam nála,aztán párom miatt mégis rávettem magam.....főztem is nála,megkért hogy csináljam meg neki a kedvenc levesünket,a tárkonyos cs. ragu levest....
egy hónapban egyszer ha elmegyek,nincs konfliktus,de én nem tudom minden héten 4x,5x elmenni hozzá,nekem ez sok mert tapasztalatból tudom,ha sűrűn találkozunk,beleköt ebbe-abba
Volt olyan,hogy születésnapom volt,megkérdezte,hogy mit kaptam?
mondtam hogy a szüleim vettek nekem tortát,adtak 5 ezer forintot,erre "csak?na megerőltették magukat!"
Lehet van olyan,aki ezt lazán,félvállról kezeli,az ilyen beszólásokat,én nem.....lehet akkor tényleg velem van a gond,nem tudom
ezért tettem ki a kérdést,hogy hátha valaki ír valami hasznos tanácsot,vagy megosztja a tapasztalatait.....
Kedves kérdező, valóban idegesítő a kedves mama, de ez az állapot sajnos nem fog megváltozni, vagy megszokod, vagy megszöksz.
A párod egyértelműen kijelentette, hogy nála a mama az első, mert benne soha nem fog csalódni, mig Te lehet, hogy pár év múlva ki tudja merre jársz. Ez tény!
Lehet, hogy a mama jogot formál a fiára, és ezt ki is nyilvánitja, mivel anyagilag "megvásárolta" azaz egy életre hálássá tette őt.
Mig te, még nem tettél le az asztra semmit ami ezen cselekedetet felülmúlná. Bármennyire is rosszul esik és zavar. Minél jobban zavar, annál rosszabbul fogod magad érezni.
Az is zavar, hogy a párod nem áll ki melletted?
Hát álljon ki valamennyire érted, vagy éreztesse a mamával, hogy tiszteljen valamennyire, és fogadja el, hogy őt választottad. Ameddig a párod nem húzza meg a mama felé a határvonalakat, mindaddig szabad "préda" leszel a mama szemében, akivel bármit megtehet.
Erőviszonyok gyakorlása folyik és sajnos a mama mérlegén sokkal több a súly.
Téged zavarhat jelenleg, hogy a mamának korlátlan hatalma van a párod felett, neked jelenleg ez az erő nem adatott meg. Mindaddig amig ez "HIÁNY" zavar, addig kiegyensúlyozatlan leszel az életedben. Tedd helyre a diszharmóniát magadban, ezt csak akkor tudod megtenni, ha képes vagy a problémádat felülről látni, mint egy kivülálló. Amig a probléma szemüvegén keresztül látsz, addig nincs pozitiv változás.
Értelek utolsó!
Én tényleg nem akarok világmegváltást,csak hogy ne legyünk korlátozva,ha elmegyünk kikapcsolódni valahová,ne hívjon minket a mama óránként,hogy mikor megyünk már,miért mentünk el egyáltalán........
Ez engem tény,hogy iszonyat zavar....
Minden felnőtt embert zavar. Én mindennap beszélek anyámmal, de ha ezt elkezdené, hogy mindig mindenről mindent tudni akar, akkor kiakadnék. Így is sokszor mondom neki, hogy hagyjon már, vagy nem mindegy neki? Erre még az idősség sem kifogás, mert még nagyanyámék is élnek, ők már idősek, de nekik is van annyi eszük, hogy felfogják, hogy nem kéne zaklatni. A max. kérdezősködés telefonon annyi, hogy megkérdezik itthon van-e a férjem, mert ha igen, akkor nem zavarnak, majd hívnak máskor. Meg egyszer apám tett megjegyzést a lakásban valamire, mikor eljöttek, mire anyám közölte, hogy "nem mindegy az neked, az ő lakásuk" és ennyi.
Anyósom is ilyen minden lében kanál én is rosszul vagyok tőle, hál istennek ritkán látom, meg a férjem is alig megy hozzá, mert nincs ideje, de komolyan az a nő.. Még a taxi rendszámát is felírja, amivel érkezünk meg ilyenek. Ha telefonál, majd felrobbanok míg a férjem beszél vele, mert folyton hallom, hogy miket kérdezősködik. Rendesen a szüleimről próbálja vallatni, meg a nagyszüleimről, hogy melyik épp mit csinál, hol és meddig és miért és kivel stb. Holott életükben egyszer találkoztak az esküvőnkön, de neki akkor is MINDENT tudni kell róluk is. Szerencsére a párom hárítja az ilyet. Ha bármi segítség kell az anyjának rendelkezésre áll, de azért annál több esze van, hogy dróton rángassa, meg mindent kitálaljon neki mindenről, meg hát meg se lehet vásárolni. (Nem mintha próbálták volna..)
Szerintem nem normális a napi 5-10 telefonálás, max napi 1, és az sem kerek, ha egy szülő elvárja a gyerekétől hogy minden nap menjen ha van ideje ha nincs és ráadásul ott legyen órákat. Lefogadom, hogy a párodnak sem jó ez a szíve mélyén, akkor is ha mást mond. Azt hiszi ha csökkenti a találkozást és telefonálást, akkor rossz gyerek lesz és hálátlan azért a sok jóért amit kapott. Pedig ez nem így van. Nyilván minden szülő ahogy csak tudja segíti, támogatja a gyerekét, de az úgy fer, ha cserébe nem vár el ilyen szélsőséges kapcsolattartást.
Szerintem először a párodban kéne rendbetenni ezt a dolgot. Jó, anyás, és persze szereti az anyját, de már felnőtt ember, a dolgok megváltoznak, ez az élet rendje. Szépen fokozatosan meg kell vele értetni, hogy teljes életet úgy tudsz élni, ha van szabadságotok, ha nincs napi 10 telefon meg ilyenek. Napról-napra, lépésről-lépésre foglalkozz ezzel a témával, beszélj a pároddal, és egyszer csak elérkezik a nap, hogy megérti, éretté válik arra, hogy "elengedje anyu kezét". Ha ez megvan, akkor jöhet anyós, ugyanúgy lassan, fokozatosan "leépíteni" a kapcsolatot a normális mederbe.
Nem lesz könnyű út, de mindkettőtöknek végig kell csinálni, ha azt akarjátok, hogy sokáig jól működjön a kapcsolatotok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!