Szerintetek ez gáz, illetve nektek ez idegesítő lenne?

Sziasztok!

Én a szóban forgó anyós fia vagyok, és a párom írta ki a kérdést.

Annyit azért szeretnék leszögezni, hogy minden hozzászólónak világos és kerek legyen, hogy anyám már elég idős és beteges... igen, néha rossz a stílusa, na de nem szokott hozzánk átjárkálni, azt én se tűrném el, mert meglenne a veszekedés köztünk párommal.

Én viszont nagyon sokat köszönhetek anyámnak: neki köszönhetem, hogy van egy külön házam, ahol párommal élhetek, és ha rá vagyunk szorulva, ha nem mindig segít nekünk ahogy csak tud.

Én 2-3 naponta átjárkálok hozzá fél/1 órára, mivel pár utcányira lakik, tehát még utaznom sem kell szinte. Ő szinte mondhatni már rokkant, alig tud mozdulni, ápolásra szorul, amit jelenleg a család egyik női tagja lát el, ővele él együtt.

Nekem viszont lelkifurdalásom van, ha nem nézek át hozzá rendszeresen, mert azt érzem azzal elhanyagolnám és letojnám a fejét annak az embernek akinek annyit köszönhetek.

Párom nem szívleli az anyósát, mert a megismerkedésünk elején voltak nézeteltéréseik, és párom eléggé haragtartó típus.

Folyton azt próbálja belém sulykolni, hogy ne foglalkozzak vele, és hogy koptassam le magamról, hogy minden téren és tekintetben ő, a párom legyen az első.

Csak azt nem veszi figyelembe, hogy egy anyát, és egy párt nem lehet ugyanabba a kategóriába tenni... én szinte apa nélkül nőttem fel, és anyám volt anyám és apám egy személyben... mivel anyám mindig is anyám marad, míg lássuk be, párom akár holnap gondolhat egyet és elhagyhat.

Ez olyan mintha az ő kedvéért tennék meg visszafordíthatatlan dolgokat, aztán elhagyna én meg ott maradnék. De ezt egyébként sem tudnám megtenni, mert szerintem ő se tudná ugyanezt megtenni az ő anyjával, ha ugyanilyen közel lakna, és ennyit segítene nekünk...

Én szerintem az egész alapja az irigység, hogy én napi szinten láthatom a családomat, míg ő inkább havi szinten, mivel az ő szülei messzebb laknak tőlünk.

Köszönöm a kommenteket! Ja, és NEM VAGYOK anyám asszony katonája... egyszerűen csak hálás vagyok az anyámnak, és a családon belül nekem ő az első több okból, aki ezt nem érti meg, vagy nem érzi át az ne kommentáljon olyan dolgokról amiket nem tapasztalt. Bizonyára sok embernek van érzelmi csorbulása a családját illetően..

Jó igaz hogy a kapcsolatunk elején,folyton beszólogatott a páromnak,illetve még azt is szóvá tette hogy furán néz,sunyi a tekintete,fura a mimikája.....stb

Olyan is volt,hogy nála ettünk,és megszólta,hogy sokat eszik,illetve ő is ott volt velem,majd elővett egy joghurtot,vagy egy süteményt hogy "Ezt neked hoztam,fiam!"

De én meg mindig megosztottam vele.....

ma 14:41

Szia!

Nem kamu,a kérdés kiírója én vagyok,a párom fiókjában tettem ki a kérdést,ő meg hozzáírt,mert szerinte ne csak az én szemszögemből nézzék a dolgokat,miután megmutattam neki a kérdést......mivel mindketten úgy érezzük,hogy valahol mindkettőnknek igaza van....