Anyós - egy szem pici fia kapcsolatáról példák?

Ha a másik oldalról is érdekel a téma, akkor én konkrétan nem rég vágtam ki anyámat a lakásból, mert belekötött a feleségembe. Azóta is vérig van sértve pedig ő volt a bunkó.

Amúgy sokszor hallok gázos történeteket "anyós-pici fia" témában, de mindig az a helyzet, hogy az anyós az olyan amilyen ezen nincs mit csodálkozni, de az igazi probléma, hogy a férj az nem tud a sarkára állni és saját anyja ellen fellépni ha az jogos. Az én szememben az ilyen helyzetben tehát nem az anyós a probléma hanem a tehetetlen férj.

Após - pici lánya témát miért nem dob fel már valaki?

Lehet, mert ez a férfiakat érinti, azok meg nem igazán lógnak ezen az oldalon, ebben a kérdéskörben...

Volt férjem anyósom egy szem pici fia. Ezt meg is mondták nekem anno anyósomék kerek-perec, persze csak az esküvő után, hogy a fiukat úgy nevelték, hogy soha senkibe ne bízzon, csak bennük, a szüleiben. Ez igencsak rányomta a bélyegét a kapcsolatunkra. Náluk laktunk, elköltözni nem volt hajlandó velem, mert a szülei azt mondták, úgysem tudna nélkülük anyagilag megélni. Pedig meg tudtunk volna. Külön lakrészt alakítottunk ki a telkükön, ezt sikerült elérnem. A szülei előtt nem mert soha rágyújtani, pedig dohányzott. Mert ők nem nézték jó szemmel. Anyós mindig látványosan értékesebb ajándékot kapott tőle névnapra vagy bármire, mint én. Minden döntés előtt az ő véleményüket kérte ki, az enyémet sosem. Nem állt ki mellettem velük szemben, ha konfliktus volt, csak anyósnak lehetett igaza. Munka után hozzájuk ment, velük beszélte meg a dolgait, 1-2 óra után jött csak haza hozzám és a gyerekünkhöz, de velem nem volt hajlandó nagyon beszélgetni, azt mondta, nem hallja a TV-t tőlem. Ő volt az anyja kicsi babája, de ő a mi kicsi babánkra szinte rá sem nézett, pedig ő erőltette, hogy vállaljunk babát. Szerintem csak azért, mert az anyja már noszogatta, hogy mikor lesz már unoka. Ha úgy ért haza, hogy a kicsi már aludt, bele sem nézett a kiságyba, sosem kérdezte meg, hogy telt a napunk.

Ha elutaztunk, mindenhonnan lejelentkezett a mamának telefonon, az volt az első, mikor odaértünk.

És még sorolhatnám. Hülye voltam, fiatal, beletörődtem ebbe, nem váltam volna el tőle ennek ellenére sem, ha a gyerekünkkel törődik. De úgy viselkedett vele, mint egy idegennel. Ez fájt a legjobban, hogy nem volt képes apának lenni. 2 éves volt a kicsi, mikor összepakoltam és elköltöztem tőle. Mikor közöltem vele, meg sem próbált küzdeni értünk. Utána hosszú évekig egyedül élt, vagyis a szüleivel. Pér éve van egy élettársa, akit a mamáékhoz költöztetett...., 43 évesen szép teljesítmény. És már nem dohányzik, ezt a nézetkülönbséget is megszüntette:D

Nálunk is vannak dolgok.Laktunk albérletben kezdetben.Anyós hazarángatta a fiát,miszerint "szétszakad a családunk,így hogy elköltöztél" (26éves,én 22)...Mint kiderült az igazi ok,az volt hogy így nem ad annyi pénzt haza.

Utána közölte,hogy költözzek én is oda,hogy a kicsi fia is megnyugodjon...én először tiltakoztam,de végül belementem,mert a párom is mondogatta,hogy jó lesz.

Ez decemberben volt,most egy hónapja kb. hazaköltöztem a szüleimhez,mert nem bírom.Konkrétan nem ellenem visel hadat,hanem önmagában a fia ellen is.Valami rejtett üzemmódban.Csak a pénzre utazik,a páromat kihasználja,ő meg a lánya (párom húga) meg non-stop sorozatot lesnek és ülnek a kanapén.A kedves húg (23éves) nem dolgozik,mert "minek?" közben hitelük van,amit a párom fizet,tartozásuk van minden szolgáltatónál kb. amit szintén párom fizet.És a napi megélhetést is az anyja megpróbálja páromtól lehúzni...

Párom naiv,nem veszi észre.Szerinte az anyja nem vágná át,nem utazna a pénzére,nem lenne szemét vele és nem használná ki...Na persze.

Ha minden igaz,szeptemberben újra összeköltözünk albiban,mert párom kezd felébredni anyóssal kapcsolatban...