Az oruletbe kerget mostmar! (? )

Pihenesre van szuksegem, a picimnek fejlodnie kell! Nem birom ezt mar tovabb!

Nem szeretem ha a macska a szobamban van ejszaka (allandoan a fejemnel lenne es az allapotomban nincs szukseg arra, hogy belelegezzem a macskaszort), de ha nem hozom be akkor anyosom kepes addig beszelni hozza amig fel nem kelt "Hol van anyja? Hol van anyja?" ezt mondogatja vegtelenszer. Most vettem eszre, hogy kiegette a kanapet amit marciusban vettunk (2 hatalmas lyuk van most rajta) es a szonyeget ami elotte van. A valasza amikor raszoltam (mar vagy szazadjara, hogy "Tessek a teraszon dohanyozni": "Nah de miert? Nem en voltam, nem csak en ulok ott, mier kell mindenert engem hibaztatni?" (csak ketten vagyunk itthon). Nem engedhetjuk meg magunknak, hogy 5 havomta uj kanapet-szonyeget vegyunk csak mert o nem tud kimenni, mert "tul meleg van".

Ez mar az "utolso csepp" utanni! Nem tudom tovabb elviselni az onzo, lusta, "soha semmi nem az en hibam", "en vagyok az Atya Ur Isten es mindenkinek azt kell csinalni amit en akarok" stilusat! Ha nem szeretnem ennyire a ferjem mar reg kitettemvolna "mint macskat szarni" az utcara! Van erre megoldas (persze anelkul, hogy tenyleg kitennem)?