Az oruletbe kerget mostmar! (? )
Pihenesre van szuksegem, a picimnek fejlodnie kell! Nem birom ezt mar tovabb!
Nem szeretem ha a macska a szobamban van ejszaka (allandoan a fejemnel lenne es az allapotomban nincs szukseg arra, hogy belelegezzem a macskaszort), de ha nem hozom be akkor anyosom kepes addig beszelni hozza amig fel nem kelt "Hol van anyja? Hol van anyja?" ezt mondogatja vegtelenszer. Most vettem eszre, hogy kiegette a kanapet amit marciusban vettunk (2 hatalmas lyuk van most rajta) es a szonyeget ami elotte van. A valasza amikor raszoltam (mar vagy szazadjara, hogy "Tessek a teraszon dohanyozni": "Nah de miert? Nem en voltam, nem csak en ulok ott, mier kell mindenert engem hibaztatni?" (csak ketten vagyunk itthon). Nem engedhetjuk meg magunknak, hogy 5 havomta uj kanapet-szonyeget vegyunk csak mert o nem tud kimenni, mert "tul meleg van".
Ez mar az "utolso csepp" utanni! Nem tudom tovabb elviselni az onzo, lusta, "soha semmi nem az en hibam", "en vagyok az Atya Ur Isten es mindenkinek azt kell csinalni amit en akarok" stilusat! Ha nem szeretnem ennyire a ferjem mar reg kitettemvolna "mint macskat szarni" az utcara! Van erre megoldas (persze anelkul, hogy tenyleg kitennem)?
A férjed hol van ilyenkor?
Egyáltalán tud ezekről,mi a véleménye?
Lehet hogy ő is tudna rá hatni.
A ferjem dolgozik es mar tul sok vitank volt az anyja miatt.
Az anyjanak van sajat macskaja de a ketto nem turi meg egymast igy egy gat valasztja kette a hazat.
Mindenkinek meg lett mon dva, hogy a teraszon lehet dohanyozni de a hazban sehol mashol nem! De anyosomat ez nem erdekli.
Azert lakik nalunk, mert egy ingyenelo, semmirekello, lusta, onimado, ketszinu, onzo, undok szornyeteg es senki sem viseli el (nem tudtam, hogy ilyen mielott idekoltozott es meg sajnaltam is, hogy mindenki bantja)
Ismerős a helyzet, csak én apósommal vagyok így (szerencsére nem lakik velünk, átköltöztettük egy másik lakásba). De mikor jön, büdös a lába, és a baba fölé áll, és mondogatja 6 milliószor egymás után, hogy "itt a papaaaa, itt a papaaa, itt a papaaa...." (3 hónapos babának). Égnek áll a hajam. Ki nem állhatom, olyan gyep. Tegnap már kiborult a bili, eddig csak nyeltem, de lesikítottam, hogy hagyja már abba a hülyeségeket. El is ballagott. Aztán vártam, hogy a párom haragudni fog, de nem szólt semmit. Meg is mondtam a páromnak, hogy fél napig nem bírnám vele egy lakásban. Mikor bejelentkezik, összekapom a kicsit és elmegyünk inkább anyumhoz, vagy sétálni.
Szóval együtt érzek veled. A másik dolog, hogy te babát vársz, ő meg az orrod alá pöfékel? Ez milyen dolog? Akkor is ott lesz, ha meglesz a baba? Legjobb lenne elköltöztetni egy garzonba albérletbe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!