Tényleg mi vagyunk a rosszak?

Abszolút igazad van. Csak persze az ember a szüleivel nem akar összeveszni, de gondolom néha az agyadra mennek...

Szerintem a költözés lenne a megoldás. Keressétek azt a lakást...

Szerintem kezdj el főzni te is (ha másra nincs időd minden másnap is elég lehet), kínáld meg belőle az ősöket; a férjed pedig javítsa meg úgy az ajtót, hogy teljesen hangtalanul lehessen nyitni. Ez kezdésnek kb. elég lehet, két konfliktusforrás csökkenthető elég komolyan vele, feltéve hogy minden úgy van ahogy leírtad.

Egyébként én is ilyen barkácsolós "ezermester" vagyok, szinte mindent meg tudok javítani - és én is furcsán nézek ha valaki nem tud használni valamilyen szerszámot. Az ilyen emberek ellen az a legügyesebb, ha nem szorulsz a segítségükre, legalábbis így lehet elvenni tőlük az örömöt hogy a tudatlanságodon élcelődjenek/mosolyogjanak, esetleg kioktassanak.

Szia

Nyugi nem vagytok rosszak.

Létezik egy örök szabály. Nem szabad olyan közel költözni rokonhoz ,hogy az papucsban át tudjon sétálni.

Régen mi is hasonló helyzetben voltunk. Nálunk anyáék nem bírták és elköltöztünk. Most élünk mint hal a vízben nyugodtan ,boldogan.

Ez komoly? Csenget és kopog, majd ököllel üti az ajtót???? És te kibírod, h nem mész ki leüvölteni a fejét - ha százszor is az anyám, de mi ez már, h ököllel üti az ajtót, ha nem engedem be?!! Ne mondd légy szíves, h kulcsa is van a lakáshoz - bár gondolom a tiéteket azért kell benne hagyni.....

A szüleid rettenetesen bizonytalanok és félnek, h otthagyjátok őket, ezért számlálják, h mennyire életképtelenek vagytok nélkülük, h elhiggyétek és ne merjetek lépni semerre.

Nem akarják felfogni (mert autoriter beállítottságú emberek lehetnek, akik szerint többet ér a parancs, mint a konszenzus), h ezzel csak maguk alatt vágják a fát.

1. Meg kell mondani egyértelműen! anyukának, h mostantól te főzöl, ne fáradjon és tartani magad ehhez. Nem értem miért panaszkodsz, ha te magad engeded be jobban az életetekbe, mint amennyire szabadna ilyen típusú embert.

2. Aki nem ezermester, arra sem dől rá a ház, sem a lakás falai - ha állandóan apukát hívjátok (vagy engeditek, h jöjjön) ahányszor csepeg a csap, hát akkor ne csodálkozzatok, ha uralkodni akar rajtatok - apukán kívül is vannak szerelők, a férjed is megtanulhat ezt-azt, biztosan jót tenne neki egy kis sikerélmény. Nem kell elhinni apádnak, h teljes reménytelen esetek vagytok! Ha azonban fontosabb a saját pillanatnyi kényelmetek, akkor ne csodálkozz.

3. LEGFONTOSABB: nem fogjátok tudni csendesen megoldani a problémákat, amikor már valakik ilyen szinten el vannak harapózva, azok nem adják fel csak úgy a lövészárkaikat :-). El kell magyarázni az együttélés szabályait, nem gyáván megfutamodni, hanem jó erélyesen és világosan - ha jól csináltátok, akkor lesz rövidebb-hosszabb mosolyszünet (szuper lesz, mert szabadok lesztek és rájöttök majd, h jéééé, nem is vagyunk mi olyan hülyék, megoldjuk magunk is az életünk), majd megbékélnek. Csak félő, h egyszercsak újrakezdik, ezért valószínűleg el kellene költözni, ha nem akartok vagy állandóan ebben a borzasztó milliőben élni, vagy örök haragban lenni a saját szüleiddel, ami azért szerintem eléggé csúnya dolog lenne.