Még nem aktuális, de ha az lesz, félek nagy botrány lesz belőle?

A férjemnek van egy gyereke az előző házasságából, már majdnem felnőtt. Anyósom mesélte, hogy mennyire gáz volt, hogy kiskorában az exnej senkit nem engedett a(z akkor még baba) közelébe, nem fürdethették meg, stb.

Mi most próbálkozunk, a biológián múlik, hogy nekünk mikor lesz. Itt jön a probléma: amikor anyósom mondta ezt, annak ellenére tényleg sok hülye dolga van az exnejnek, ebben magamban egyetértettem vele.

Anyósommal nincs különösebb gond, bár néha kicsit szórakozott. Viszont apósom...igazi csendes alkoholista, csak üveges szemmel, belassulva, piaszagúan látjuk. Sajnos anyósom nem akarja teljes súlyában látni a helyzetet, néha veszekszik vele, hogy hagyja már abba az ivást (amikor épp pohár van a kezében), de nem veszi ki a kezéből.

Másrészt apósom higiéniája is nagyon problémás, szénfekete körmök, látványosan koszos kezek, mint egy hajléktalannak.

Teljesen őszintén: én sem adnék egy babát a kezébe. Saját magáról se tud, egy pillanat alatt elejtené, vagy az alig immunrendszerét "erősítené" millió baktériummal, vagy tudni se akarom mi minden lehet a kezén.

Férjemnek mondtam, mondta, hogy igen, ez komoly töréspont lesz, anno ő csendesen egyetértett a volt nejjel, de ő se szívesen adná oda, főleg az apjának.

Jelenleg kiegyensúlyozott a viszonyunk, nem szeretném ezt elrontani később sem. Másrészt ott van az, hogy előre tudom, én sem szívesen hagynám őket kettesben egy csecsemővel. No meg a szüleim pont az ellentétek, ők tudom, hogy maximális óvatossággal, figyelemmel nyúlnánk hozzá. Itt rögtön kipattanna, hogy "bezzeg nekik miért lehet".

Férjem egyetért, szerencsére nem elfogult egyik irányban sem. De ő is tart a konfliktustól, hiába van ez még messzebb.

Hasonló helyzetben milyen diplomatikus megoldáshoz folyamodtatok?