Ti befogadnátok ilyen helyzetben az anyósotoknak? Én vagyok csak nagyon gonosz?

Anyósom sose segített nekünk. Óvónő, 6 órában dolgozik, ennek ellenére fél órára nem lehetett rábízni az unokáit, mert mindig fáradt volt. Egy ideig ez nem zavart, de amikor otthon voltam az 1 és 3 éves gyerekekkel a férjemet elütötte egy autó, nekem vissza kellett menni dolgozni. Ellátni a 2 gyereket, később a félig lebénult férjemet munka és háztartás mellett... nagyon nehéz volt érzelmileg és anyagilag is. Mivel anyósom nem segített, nekem sokszor kellett túlórázni és a férjemet vinni kezelésre, így fizetni kellett bébiszittert.

A férjem közel 3 éve dolgozik újra, helyrejött egészségileg, anyagilag is rendeződtek a dolgok.

Most anyósom kitalálta, hogy felújíttatja a házát és mivel neki kényelmetlen lenne közben ott laknia, hozzánk akar költözni.

Mi persze nemet mondtunk, de azóta is nyaggat minket, főleg a férjemet próbálja érzelmileg zsarolni.

Ugye szerintetek is jogosan mondunk nemet neki?