Mit tegyek, ha úgy érzem, hogy az anyós-jelölt nem hagy élni minket a párommal és szinte mindenbe megpróbál beleszólni? Hogy vágjam el a köldökzsinórt?

Érti azt ő, hogy különéltek nagyon is - pont ez a baja :D

Ha személyesen visszakéritek, akkor paláverre kell felkészülnötök. A párodnak kell a sarkára állni.

Egyébként volt már ebből probléma? Mármint a kulcsból. Meg mi az, hogy megszerezte? Amíg aludtatok elment és lemásolta? Mert az már beteges, és akkor ott helyben kellett volna nagyon határozottan visszakérni.

Esetleg megcsinálhatjátok, hogy Anyuka, ide mi most lerakjuk a maguk házának a kulcsát, úgyis mindig szólunk mielőtt jövünk, nem kell már. Anyuka is legyen szíves odaadni a mi lakásunk kulcsait, mert szeretnénk, ha visszafelé is hasonló lenne a helyzet:)

Nálunk is hasonló gondok vannak, csak a dolog pikantériája, hogy együtt is élek az anyós-após jelölttel. Párom anyukája minden nap kikészíti az aznapi ruháját amibe elmegy dolgozni( hozzáteszem egy 34 éves férfinek), ha netán mást szeretne felvenni a párom, akkor megy az ordítás, hogy miért mást vett fel. Ha véletlenül hagy maradékot az ebédjéből (én főzök magunknak) veszekszik vele, hogy nem igaz, hogy nem lehet megenni az ételt. Nehezen viseli, hogy a párom jobban szereti az én főztömet, és ha ő főz, mindent elkövet, hogy együnk belőle. Persze nem eszünk,és akkor jön a pofavágás, és még sorolhatnám. Az apósom meg anyagilag próbál kizsákmányolni minket, és sokszor hangot adtam ennek, és persze én vagyok a rendszer gyenge pontja. Albérletbe nem tudunk menni, de így sem jó. Természetesen vitát szül köztem és a párom között, nem tudom meddig fog ez így működni, de én szeretem a párom.

NEM FOGOD TUDNI A KÖLDÖKZSINÓRT ELVÁGNI!!!! Ezt el kell fogadni, amit nagyon nehéz, mert én 4 éve nem tudom elfogadni! Ha az anyósjelölt nem tökéli be, hogy ez így nem jó, akkor nem tudsz ellene mit tenni!

A kulcsot nyíltan visszakérni óriási konfrontáció.

Én pontosan azért szakítottam a párommal 2 év után, mert nem tudtam elviselni, hogy minden hétvégén a nyakunkra akaszkodtak. Jó Te csak egy hétvégét írtál havonta, de az sem jó, ha előírják.

Én szívesen meglátogatnám a párom szüleit akkor, amikor akarjuk, vagy amikor szükség van rá. De az állandó kötelezettség az elviselhetetlen. A bátyám is azért vált el mert a felesége szülei minden hétvégén igényt tartottak arra, hogy menjenek nekik segíteni a hétvégi házukat építeni. Begőzölt a sok betonozástól. A feleségét kérte, hogy álljanak le. Nem volt hajlandó. Ő nem ment hétvégén, de a felesége igen. Az lett a vége, hogy elváltak. És a végén még neki kellett feleségtartást fizetnie, mert ugye a felesége nem dolgozott, közveszélyes munkakerülő volt.

Tehát egészségesen le kell tudni válni a szülőkről. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell őket meglátogatni, szükség esetén segíteni nekik, de a saját család önállóságának a fenntartása mellett.

Kedves!

Nehéz témát érintesz. A gyermek elengedése olyan mértékben tud végbe menni, amilyen mértékben felnő a gyermek. Nem testi, hanem lelki, szellemi értelemben. Amikor megtapasztalja a szülő, hogy a gyermeke teret kér magának, önállósodni szeretne, azaz egészséges módon leválni, akkor kénytelen engedni. De ha a gyermek jobban érzi magát gyermeki lelkülettel, élvezi az ***** csillagos mama hotelt, az csak biztatás a mamának, hogy "gyerek ez még". Függetlenül az életkortól. Ilyenkor nehezen enged. A fiatalembernek fel kell nőni és egészségesen leválni a szülőkről, ami nem mond ellent a szeretetnek. Sőt! Éppen így, felnőttként tudja majd támogatni később idősödő szüleit. Ez nem a Te harcod, hanem a fiúé. Neki kell elérni a gyerek szerep helyett most már a felnőtt férfi szerepét az édesanyjával szemben. Te abban tudod támogatni, hogy minél inkább felelős, felnőtt, érett férfinak élje meg magát. Dicsérd, bátorítsd, ha férfi módjára viselkedik valamiben, erősítsd a felnőtt szerepében és ne piszkáld az anya kapcsolatát.

Ha megérett - kipottyan a burokból és a burok nem tartja vissza

Szeretettel:

Nagyi