Ti mit szólnátok hozzá ha a párotok szülei mindent megtiltanának mivel náluk laktok?

Te is elismered, hogy idős szorgalmas, dolgos emberek. Idegesíti őket a zaj, a jövés-menés, nem tudják a mindennapi, megszokott-ütemű életüket élni. Majd Te is megérted, ha idős ember leszel. Vagy költözzetek el, vagy éljetek az Ő ÉLETRITMUSUK SZERINT.

Én nagyon is tudom és átérzem, mert én is 78 éves idős ember vagyok és mindenre haragszok ami kizökkent a mindennapjaiból. Szeressetek minket még ha nem is vagyunk mindig megértők.

30-as: hidd el, ettől csak rosszabb családok vannak.

Otthonba dugás? Dehogy, annak még örülnének is, pénzem se lenne rá, majd hagyom, hadd szenvedjenek a semmi kis nyugdíjukból, már ha megérik...

Én pontosan ezért nem akartam a barátom szüleihez költözni. Cseberből vederbe? Akkor már inkább azokon élősködöm, akik miatt léteznem kell, a saját szüleimen. :)

Habár nekem nincsenek ilyen igényeim, hogy kerti parti, barátokat is csak néha, 1-1-et hívnék át maximum.

Mondom, nekem ez nem tűnik olyan borzasztó korlátozásnak, de ha titeket zavar, tegyetek érte, és költözzetek el. Vagy tessék külföldre menni, pénzért dolgozni, hogy vehessetek saját lakást vagy házat.

Ha ilyen megkeseredett öregemberek, hogy hajnalban kelnek, dolgoznak és sosem szórakoznak, akkor megértem, hogy nehéz őket elviselni, bár azt sem zárom ki, hogy neked nagyok az elvárásaid. Elvégre mikor odaköltöztetek, vagyis te, nyilván tisztáztatok ezt-azt, megbeszéltétek a szabályokat.

Én még azt is el tudom képzelni, hogy téged nem szeretnek, nem nagyon látnak szívesen (a gyerekük mellett sem) és valahol hízik a májuk attól, hogy tönkretehetik az életedet. A gyerek ebből semmit sem lát, mert az ő szemét elkendőzték azzal, hogy nagy kegyesen befogadtak titeket.

Nehéz így látatlanban tanácsot adni, hisz a történet egyik szereplőjét sem ismerem.