Anyóskérdés- Mi a helyes megoldás?

"Megbocsájtani és nem felejteni." Nekem mindig ezzel tömték a fejem. Az én szüleim is hasonlóak. Tőlünk elvárnak nagyon sok mindet ha megyünk. Vissza viszont semmit sem kapunk. Még egy pohár tejet is sajnálnak.

Ennek ellenére minden alkalomkor úgy mentünk, hogy "most hátha", de nem. Nem változnak.

Nekem is és a páromnak is ilyen sz@r rokonaink vannak. Párom sokkal vajszivűbb mint én. Ő megbocsájt, de néha felejt is. Én nem bocsájtok. Túl lépek rajta, de nem felejtem el. Most már nem.

Mert amíg még mutattunk hajlandóságot a "hát ha" miatt. Az nem érdekelte őket. Egy pici ideig jó volt, aztán képletesen hátba szúrtak.

Atóta mindig emlékeztetjük egymást ha ellágyulunk, h ébresztő, nem úgy lesz, ahogy szeretnénk.

Valószinű ti is így járnátok. Az h rokon, még nem jelent semmit.

A párodnak kell eldöntenie. (De úgy veszem ki, h már döntött.) Ő jobban ismeri az anyját.

A fotós ötlet os jó. De ezt is neki kell eldöntenie. Vannak emberek akik az unoka miatt sem változnak. Főleg ha nem az első szülöttről van szó.

Tudom, durva amit írok, te ténylegövannak ilyen emberek.

Eszembe nem lenne megmondani neki!

Ha eddig nem tartotta a kapcsolatot veletek, szerintem ez után sem fogtok hiányozni neki. Neked pedig nyugalomra van szükséged, főleg most. Ne akarj magatoknak rosszat!

A babátoknak biztosan nincs szüksége egy ilyen nagymamára, aki lehet, képes lenne bíróságra menni a láthatásért, aztán meg ott szapulna titeket a gyerek előtt.

Legvégső esetben a fotós ötlet.

Én is csatlakozom azok táborába, akik nem mondanák el neki.

Az írásod alapján (azt kívánta, hogy meddő légy) még jobban alátok tenne, s sem neked, sem a babának nem tenne jót ez az idegeskedés.

Én nem tudnék egy olyan embernek megbocsájtani, aki annak örülne, ha nem lenne gyerekem. Sőt, amiket a fiával is tett...inkább legyen boldog, nyugodt életem nélküle, mint feszültségekkel teli vele.