Kinek problémás az anyósa és/vagy apósa?

Érdekes kérdés ez. Most közvéleménykutatsz, hogy kinek van jó meg kinek van rossz anyósa/apósa? De sztorikat nem akarsz? Csak hogy mondjuk el, hogy: az enyém problémás...?

Öhm, oké.

Akkor én most elhúzok, mert az enyéim nem problémásak :). Tök rendesek.

Ha esetleg nem problémás az anyós/após akkor soha ne költözzön vele össze senki,igy talán az is marad.

Mi jó kapcsoltban voltunk,összeköltöztünk,1 éve és már nem tudunk semmit megbeszélni anélkül,hogy veszekedés ne lenne belőle.Most áruljuk a szép nagy házat:(

Anyósom telefonált:

- Dől belőlem a vér.

Jó messze laktunk tőle. Kihívtuk hozzá a mentőt.

Nem volt semmi baja.

...

Az én szüleimnél laktunk. Anyám pont akkorra időzítette a festést, amikor a feleségemnek államvizsgája volt.

:-)) Átment.

Rossz levegő volt a konyhában a gáztűzhelytől, a mosogató fölötti gáz vízmelegítőtől és a konvektortól.

Feleségem szólt neki:

- Büdös a gáz.

Apám válasza:

- Büdös az élet.

Tényleges probléma anyósommal volt, de nem tartjuk a kapcsolatot. A fia sem tartja a vele, nem tudtunk mit kezdeni, orvosi eset, de nem vállalja, és nem akartunk lelkileg belebetegedni az állandó terrorba.

Fiatalon ismerkedtünk meg, már akkor is feltűnt, hogy valami nincs rendben, de hát hol voltam akkor attól, hogy bármit tegyek...

A fia egész gyerekkorát tönkretette, de már részint túl van ezen, ő elfogadta a segítséget, most egy életerős családapa, ritka nála a régen állandó rosszkedv.

Az egyetem alatt egyre inkább láttam, hol siklott félre anyósom élete, és mi lehetne a segítség, de ő simán kinevetett, szerinte csak egy kis semmi, csúszómászó voltam, aki ráadásul a fiát is piszkálja (a kapcsolatunkra értette ezt). Pszichológusnak tanultam, már sok éve vagyok a szakmámban, és így visszanézve már nem a régi sérelmek vannak bennem, hanem sajnálat. Egy rossz gyerekkorból kiindulva, hiányos értékrend, túlzott szigorúság, szóval sok minden hatott rá, végül pedig egy olyan ember lett, aki már azért megbánt, vérig sért, belemar mindenkibe,mertaz épp nem úgy lép, ahogy ő szeretné.

Sokszor mondtam már a férjemnek, hogy még egy esélyt, még próbáljuk meg szakemberhez vinni, de ő már lezárta az élete ezen részét, ami maga volt a pokol. Az anyósom most egy megkeseredett, magányos öreg, aki haragszik az egész világra, senki sem nyitja rá az ajtót, és nem tudom, hová vezet majd ez az életforma. Őszintén, bármilyen gonosz is volt, és az máig, inkább az okokat kerestem, és nem őt szidtam mindenkinek.

Ezt úgy mondom, hogy nekem is kijutott ebből, de asszonyok, akármilyen idegesítő is az anyós, nézzétek meg a múltját, a sérelmeit, lehet, jobban átlátjátok majd, igaz, ez nem sok mindenen változtat harag esetén, csak segíthet feldolgozni bizonyos eseteket.

Párom az én szüleimmel országos cimborák, őszinte szeretet egymás felé. Én (ff) anyósommal elvagyunk kategória, de apósom... senkinek nem kívánnék ekkora sz.rkeverőt.

Elég hosszú lenne a sztori, de annyit azért elmondok, hogy sajnos rettentő gonosz ember (Hitler hozzá képest suttyó telepi gengszter), egy igazi energia vámpír, A saját gyerekeit elmarja maga mellől (jelenleg is megy a harc) Az anyja volt pont ilyen, szóval örökletes, meg is mondtam az asszonynak, hogy ha megbolondul, megölöm :)

nekem apósommal vannak problémáim...egy ideig próbáltam kezelni a dolgot, de már sajnos képtelenség (sose volt gondom egyik volt párom szüleivel se...sőt...imádtak mindig, főleg az apukák...de az anyukák is...)

apósom (bár csak jövöre lesz az esküvönk...) alkoholista és nem törödik senkivel, csak magával...van három gyereke, az első fiát le se kakálja, azt se tudja, hogy él-e vagy mi van vele...mikor született az első fia, akkor jött össze a völegényem anyukájával...tőle lett ugye a völegényem és a huga....apósom régen méginkább ivott, elitta nagyrészt a pénzt, agressziv is volt emiatt...eltüntetett két házat (köztük a saját anyjáét, mert követelt az örökségét, mivel apukája meghalt...), egy lakást, x földet (az ezekből származó pénzt...) és rengeteg pénzt még ezen kívül, amit anyósától vagy a saját anyukájától kapott, mert akkora szükség volt rá (volt, de nem arra költötte...felélte csak..)...dolgozni nem akart, mert a munkahelye, ami volt, át tette volna kötöttebb munkaidőbe (nem akkor jött-ment volna mikor akart, x órától y óráig melo lett volna) ugyanannyi fizetésért, és azt mondta, hogy ő nem hajlandó igy dolgozni:) azóta munkanélküli (ezáltal felvetetett a völegényemmel 500ezer ftot, hogy majd fizeti....völegényem nem akarta felvenni, de miután napok óta b*szogatták és az anyukája sirva ment oda, hogy vegye már fel, igy felvette..megbízott végül bennük)...persze sikerült rokkantnyugdíjat kapnia a trombózisos lábára, persze ettől függetlenül naponta iszik (rövidet, sört) és cigizik...a hiteleket nem fizette...most páromnak kell visszafizetnie 1 millio ft-ot (na meg nekem...)....ez még hagyján...régmúlt..de az azért fáj, hogy engem utál, folyton bekever, hogy én megcsalom a páromat, a hátam mögött minden rossznak elmond, bár most már a szemembe is, miután kiborult a bili, nem birtam tovább a megjegyzéseit...váltig állitja, hogy mi nem tudunk megélni, de ő tökéletesen (mégis ő van elmaradva két havi lakbérrel....na meg a hitelt se fizeti rendesen még most, hogy 1 milliora rug már:), de inni, cigizni lehet:))...szét akar választani minket, a gyerekeit nem szereti,...sőt, sajnos őt se szereti senki....hát nem tudom mi lesz igy...az egyetlen vigaszom, hogy a völegényem száz százalékosan mellettem áll...ahogy beszélt velem multkor az öreg, mert kifogásoltam, hogy miattam biztos nem változott meg a fia, én sose mondtam neki, h ne menjen stb....azután elég mocskosul bánt velem:) én egyszerüen nem vagyok hajlandó találkozni és beszélni vele..de sajnos a párom se....pedig én nem tiltom, sőt, ha ugy gondolja, menjen bármikor, csak nekem ne kelljen...de ő nem akar menni...na mindegy:/ csak szomoruvá tesz az egész:(

huhhh jó hosszu lett:( de jol esett kiirni picit magamból....

24L