Anyósom nehezményezi, hogy jótékonykodunk! Hogy csendesíthetném le?
Tehát a helyzet a következő. A férjem és én kitaláltuk, hogy az öt éves kislányunk kinőtt, megunt, nem használt dolgait odaajándékozzuk a rászorulóknak. Barátnőm révén rengeteg olyan tiszteletreméltó, keményen dolgozó, sokgyerekes családot ismerek, akiknek sokszor semmilyen baba és gyerekholmira nincs pénze, nemhogy prémiumkategóriásra, mint amit mi tervezünk nekik adni. Ezzel nem lenne semmi gond, a családok nagyon örülnek, mi meg boldogok vagyunk, hogy segíthetünk, kislányom is nagyon lelkes volt. El is mesélte a dolgot anyósomnak, aki csak húzta a száját, hogy miért adjuk oda a kitűnő állapotban lévő babakocsikat, játékokat, bútorokat "a csóróknak", ahogy ő fogalmazott. Amikor meg mondtam neki, hogy hát
úgyis a padláson áll már mióta, akkor közölte, hogy "csinálj, amit akarsz". Ezen nem is akadtam ki, mindig ilyen mindenkivel, csak az unokáját szereti. Aztán jöttek a ruhák. Kislányomnak nagyon sok kinőtt, jó minőségű, alig használt ruhája van ( Espirit,
Benetton, ilyesfélék ). Van viszont egy ládányi "dizájner" ruhája, amit anyósom hoz neki mindig külföldről ( Baby Dior, meg a hasonló teljesen fölösleges, csicsás, agyonárazott darabok ). Megmondom őszintén, én ezeket a ruhákat utálom, nem azért nem vettem soha a gyereknek, nem mert nem volt rá pénz, hanem mert felesleges rongyrázás!!!! Szóval örültem is, hogy túladhatok rajtuk. Kislányom elcsiripelte ezt az anyósomnak, aki másnap üvöltve beálított, hogy "hogy merészelem én az ő általa vett ruhákat elajándékozni, hogy majd a sok cigány mosogatóronyot csináljn belőle,stb". Én meg mondtam, hogy bizony el fogom ajándékozni, mert a gyerek már kinőtte, keretezzem be, vagy mi? Erre elrohant. Férjem teljesen egy véleményen van velem. Később anyósom elkezdte ellenünk uszítani az én szüleimet is, meg a férjem nagyszüleit. Persze ők is velünk értettek eggyet. Aztán ma anyósomnál volt a kislány, és úgy jött haza, hogy már ő sem akarta, hogy odaadjuk a ruhákat! Mert anyós olyanokat mondott neki, hogy azok a te ruháid, küzdj értük, meg ha odaadják anyádék másoknak, én már nem veszek neked több ajándékot. Érthető tehát, hogy a gyerek megriadt. Szeretném, ha anyósom végre leszálna a témáról és csak én tudom meggyőzni anyázás nélkül, mivel férjemmel nem igazán vannak jóbban, a szüleire ( férjem nagyszüleire ) meg nem hallgat. Nyilván ebbe már nem sok beleszólása van, a ruhák úgyis elkerülnek, a gyerekemnek meg 100%, hogy vesz majd újra mindenféle borzalmat, de nem akarom, hogy mégegyszer ilyen viszály legyen. Meggyőzhetem-e
egyáltalán, hogy a jótékonykodás igenis hasznos, vagy hagyjam a
fenébe? És ha igen, hogyan? Előre is köszönöm!
Annak idején mi is sokszor kaptunk kinőtt, rendes ruhákat jószándékú emberektől. Sokszor nem is tudtuk, kitől, csak beakasztotta a szatyrot valaki a kerítésen. Akkor nagyon rá voltunk szorulva.
Isten áldjon meg minden ilyen segítő embert, mint Ti vagytok!
(Amikor jobbra fordult a sorsunk, mi is adtunk másoknak, ill. vigyáztunk a ruhákra, továbbadtuk, amit mi is kaptunk, más is örülhetett neki...)
Sehogy. Biztos, hogy nem győzködném. Minden szó nélkül elajándékoznám. Ha valamikor rákérdez, akkor tényszerűen közölném, hogy már elajándékoztam amit akartam. Semmi köze az egészhez!
Mi sem csináltunk ügyet abból, hogy tesómék elajándékozták azokat a ruhákat is, amiket mi vettünk a kislánynak.
Ha meg ilyen gyagyás és tömné a gyerekem fejét az én döntésem ellen, olyan "beszélgetésben" lenne része, hogy nem tenné zsebre.
Helyes!Állj a sarkadra! Semmi köze ahhoz, hogy hova teszed az amúgy már nem is használt ruhákat.
Le lehet megint pontozni. Hajrá!
Az ötéves kislány "megunt" dolgait az ő jelenlétében szorítozzátok ki, és mindnere adja áldását, hogy valóban nem kell neki. Nagyon sok későbbi fájdalmat meg lehet vele spórolni, másrészt pedig az ő holmijairól van szó. Durva dolog úgy jótékonykodni, hogy mások helyett döntesz. Már egy 5 évesnek is tiszteletben KELL tartani az akaratát, a tárgyait, a tulajdonát.
Anyós: mondd meg neki, hogy a te családodban te és a férjed döntötök - ahogyan a sajátjában ő. Nyugodtan nehezményezheti, mert lehet véleménye, de ha zavar, akkor megmondhatod neki, hogy a véleményét tartsa meg magának, nem vagy rá kíváncsi. Ez pedig a te jogod.
Sose értettem az olyan emberek hozzáállását, mint az anyósodé. Ha egyszer vett valamit a gyereknek, akkor miért szól bele, hogy utána mi lesz vele? Vagy csak kölcsönbe adta?
A kislány már úgy is kinőtte, igazad van, miért porosodjon, álljon a padláson.
Nagyon szép dolog, amit csináltok a férjeddel, tanulhatna anyósod tőletek egy kis emberséget.
Ha meg ennyire sajnálja az általa vett ajándékokat, akkor nem kell félmilliós ruhát venni egy még növekedésben lévő gyereknek.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!