Nekem kéne hálásnak lenni az ajándékért és elnézést kérnem az anyósomtól?

Anyósom úgy döntött, meglep valamivel a születésnapomon. Meg is lepődtem, mert eddig még fel sem köszöntött soha. A csomagot csak betette a kerti asztalra, mert nem voltunk otthon. Én mikor kinyitottam, azt hittem szívrohamot kapok. 2 kismacska volt benne, nem túl jó állapotban (hasmenéses, csippás, alig pihegő...). Az első dühömben inkább nem akartam anyóst felhívni, mert valami kéretlen szaladt volna ki a számon, így inkább felpakoltam a macskákat és elmentem az állatorvoshoz, aki azt tanácsolta, hogy inkább altassuk el őket, mert kezelgetheti őket súlyos tízezrekért, de meglepődne, ha valamelyik is túlélné. Na, ezek után mégis felhívtam anyóst és érzéssel bár, de kiosztottam, hogy ezt mégis hogy gondolta. Ezzel lezártnak tekintettem az ügyet egészen egy fél órával ezelőttig, amikor apósom felhívott, hogy már egy hónap eltelt és még mindig várják a bocsánatkérő telefonomat, mert szegény anyósomat mennyire megbántottam. Én hirtelen csak annyit mondtam, hogy azt várhatják.

Én vagyok ennyire idióta és tényleg ok nélkül ketltem ki magamból vagy anyósomék szúrták el a dolgot?